for reasons unknown

Ha lepörgetek a lap aljáig a blogomban, és ott egy júniusi bejegyzésre bukkanok, az azt jelenti, hogy nem vagyok mostanában aktív, nem? :)

Az az igazság, hogy akartam én írni, csak valahogy nem sikeredett. A múltkor is egy egész vicces kis szösszenetet szerettem volna összehozni, valami hasonló is lett volna benne:

Röpke tíz perc alatt négy szilva vándorolt a pocakomba. De az a nagyobb fajta ( nem a pocakom, bár...mint tudjuk, télapóhas rulez :) ). Most pedig erősen kell koncentrálnom, hogy jó tizedannyi idő alatt ne tegye meg ismét azt az utat. Nem akarok hányni, na. Öt éves koromban csináltam olyat utoljára, és nem volt jó, úgy rémlik. Mert utána nem hettem aznap több meggyes piskótát és anyukám nem engedett le játszani az udvarra. Hmm, biza, szörnyű emlékek ezek. :)

Na, szóval valami ilyesmit akartam írni, azt hiszem, Sue Townsendtől ihletet merítve, de aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan vicces, mint gondoltam, inkább nem közlöm- mint látható. :)

Talán az a bajom, hogy folyamatosan azon kattog az agyam, mi is lesz velem szeptembertől. Mert annyi minden meg fog változni, félek, hogy túl sok lesz, túl hamar. Valami biztos pontot keresnék ebben a zűrzavarban, de csak nem találok. És igen, többek között ezért is reagálok túl sok mindent, még jobban és gyakrabban, mint amúgy szoktam- hogy egy kedves barátot idézzek: "Mert te olyat szoktál, nem azon lepődtem meg, hanem hogy most éppen min is?"

Még gólyatáborral kapcsolatban sem tuti semmi, és kezdem már unni a magukat rém poénosnak tartó szenyorjainkat, pedig engem még nem is hívtak fel hajnalban, hogy énekeljem el nekik a gólyaindulót. Pedig nem kéne kétszer kérniük. :)

És persze még valami fontos: igenis voltam Killersen, és meg kell mondjam, a legjobb koncertjeim listán második helyen szerepel az élmény, közvetlenül az u betűs után, ami biza nem kis teljesítmény.

Ennyi belőlem. Már csak a kép van hátra. Az viszont nem semmi.

it's been a long time

Volt uccazene és völgy, vadkempinges és bónusz edisönben is, és ajándéknézés és megvásárlás, majd persze esküvő, almádis rijlyúnionnal. És szépek voltak és jó volt, meg pár tanulság is marad: a csokiszökőkút jó dolog és a vallás dolgot hagyd. ( Ha rímekben mesélnék- beszélnék, elnézést kérek, csak rákattantam a Túl a Maszat- hegyenre :) ) Holnap pedig megyek az esz betűs helyre, holmi elgété- koncertre. Ott találkozok végre az esz betűs személlyel, életem oly rég áhított szereplőjével. :) Ja, és még valami: az a seb a jobb lábszáramon nem véletlenül dzsilett- penge alakú. A részleteket inkább ne firtassuk. :)