Ma borongós lesz a poszt. Szori, ez van. De úgysem olvassa olyan a blogomat, akiben van egy jottányi szépérzék is, úgyhogy ezvan. Szabadon írhatok bármit. Felszabadító érzés. Filozofálgatós hangulatban vagyok, ami a történtek után nem is csoda. Csak olyan undorító néha ez a rühes világ. A legszörnyűbb az egészben, hogy ilyenkor mindenki csak magát sajnáltatja. Ennyiből áll a gyász. Ha rá gondolok, mindig úgy fog eszembe jutni, ahogy mosolygósan jön elém. Még a betegsége előtt. Remélem, sikerül elfelejtenem, hogy láttam őt utoljára, még egy éve. Azóta nem bírtam elmenni hozzá. Túlzottan nyomasztott volna. Micsoda önzés! Már megint! Aztán azon töprengtem, milyen is volt valójában. Úgy értem a személyisége. És rá kellett jönnöm, hogy nem is ismertem! Nem tudnám elmondani, mik voltak a legjellemzőbb tulajdonságai. Ha az ember együtt él valakivel, talán nem is ismeri igazán a társát. Csak a szokásait. A mindennapi teendőit. Hogy miket szokott csinálni. Eszembe jutott az is, amit egyszer még ötévesen láttam/ hallottam Az élet című mesében. Azt mondta a nagypapa az unokáinak, hogy ő bennük él majd tovább. Fura. Ha a tükörbe nézek, szembeötlő a hasonlóság. De ha nem is ismertem igazán, mint embert, akkor hogyan... ?! Aztán elkezdtem azt csinálni, amit Yossarian. Ő jóval többet tudott összeszámolni, de valahogy nem irigylem érte. Nekem tegnap óta 8. Mindenkit beleszámolva. Azt hiszem. Mert ami a legundorítóbb az egészben, az az, hogy baromi nehezen tudtam őket összeszedni. És nem vagyok benne biztos, hogy nem hagytam ki valakit. Ennyit hagynánk magunk után? Az első pár napban mindenki sajnál minket, de főleg magukat, aztán az is kitörlődik, hogy voltunk egyáltalán. Utálatos ez az egész rendszer, az emberiség, de inkább nem folytatom, mert még valami olyat hoznék ki belőle, amire egy magyaresszében a tanárom ráírná, hogy "Kitűnő! ". Ahhoz most nincs gyomrom. Nem akarom sajnáltatni és sajnálni magam. Nem én vesztettem a legtöbbet.
Csak annyit még, hogy a szekrényemben pakolva megtaláltam a pulcsit, amit ő kötött még egyszer régen anyukámnak. Azóta már én is hordtam. Most a 30 fokos meleg ellenére is muszáj volt felvennem...
Ennyi