mert megérdemlem...

program sztornó. Bocsi, Dé. A mai estémet a következőkkel fogom átpartizni: min. 2 liter gőzölgő mézes tea, 100-as mentolos ceva zsepkendő, mebukain, neocitrán, kalmopirin, algoflexem, 3 réteg takaró, kamillás gőzölés, kötött pulcsi. Féltékenységre semmi ok. :)

Szeretek panaszkodni, na. Kövezzetek meg érte.

És persze mindenkinek hepi nyú lyírt.És igen, tudom, javíthatatlan vagyok. :)

Mr Manhattan

Ez volt a címe annak a fantasztikus filmecskének, amit ma néztem (míg bírtam). :) Na meg volt még tegnap is valami hasonló remekmű műsoron. És jelentem, én azt is megnéztem. Azért van valami előnyük is ezeknek az amerikai romantikus vígjátékoknak. Például rájöttem, hogy az életben azért nem célszerű előadni a belőlük merített drámai megoldásokat, mert például egy rajtakapás esetén nem tuti, hogy ugyanúgy utánunk rohanna az illetű hímnemű egyed, mint a filmekben. Esetleg annyival is elintézheti a dolgot, hogy legalább egy letudva, aztán folytatná dolgát. Veszélyes dolgok ezek. :)

Aztán meg itt a szilveszter is. Ha nem lenne E, aki már megint elvisz valamelyik snassz magánszigetére banzájozni, még a végén a macskámmal kellene itthon koccintanom éjfélkor, mindkettőnkön egy-egy félrecsúszott b.ú.é.k. feliratú kiscsákóban.( na jó, azért nem ilyen vészes a helyzet) :)

It's been a long time

Huhh, ez az állítólagos már nem is béta blogger majdnem kifogott rajtam. Kábé 10 percig nem tudtam, sikerül-é átmentenem alfából már-nem-bétába a blogomat, vagy esetleg elhagyom út közben. Na mindegy, túl vagyok az izgalmakon, nem érdekes.

Nem mintha sokat használtam volna mostanában- mondanám, ha nem határoztam volna el, hogy nem fogok ezentúl magáról a blogolásról, annak mikéntjéről, gyakoriságáról, művészetéről blogolászni (olyan gyakran).

Viszont így meg mondanivaló nélkül maradok. Na jó, nem, csak most nem mesélek. Annyi a lényeg pillanatnyilag, hogy végigaludtam a tegnapi napot, mert bázi náthás voltam/ vagyok, meg hogy még a tetejében megint nő egy bölcsességfogam. De legalább nem fáj nagyon.

Ja, és még annyit, hogy Bonoból majdnem sir lesz a közeljövőben, tudok tükörírással írni, a húgom saját vadiúj fuvolát kapott a Hézuskától, a Hápéhét címe Hápé and the Deathly Hallows, nem akarok érettségizni és csináltam Gáspár, Menyhért, meg Boldizsár feliratú mézeskalácsokat. Ja, és utólag, meg jövőre előre is mindenkinek boldog karácsonyt (bár ennyi erővel akár húsvétot is kívánhatnék) !

És íme a mi híres-neves gyurma betlehemünk!:)

ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber

Tizedike van, én meg még nem írtam semmit decemberben. Pedig most lesz fél éves a blogom, nem érdemli meg, hogy elhanyagoljam. Pláne így az ünnepek táján nem szabadna magányosnak lennie. :) MErt ő is jó kisgyerek. Akárcsak én. Igen, Mikulás bácsi, jó kislány voltam. Minden este mostam fogat, megettem az ebédet, még ha répa volt, azt is, mindig megcsináltam a leckém :) (na jó, majdnem mindig), és a napköziben is rendesen viselkedtem. Ugyan egy kicsit haragszom rád, amiért elkerültük egymást vépében, pedig ugyanakkor voltunk ott, csakhát neked fontosabbak voltak az óvódás prüntyőkék, mint én. Az ajándékot azért, leszek oly kegyes, és vonakodva bár, de elfogadom. :) Karácsonyi hangulat mindenhol, a boltok már most dugig vannak a kicsi fiúknak jajj, csak a 350 ezres ótvar laptopot, meg hozzá gyilkolós játékot vásárló szülőegységekkel ( hozzátenném, szerencsére a mi boltunk is :) ), mindenhol fényfűzérek lógnak az ablakokban a nagyon csicsástól a még elfogadhatóan csicsás változatokig ( hozzátenném, nálunk is, sőt, még a koleszban is van a folyósonknak egy világító fenyőfája hajgumival, razszöggel, kétoldali tóragasztószalaggal és egy kis imádsággal a helyén tartva, Dé és az őt támogató közösség jóvoltából. De ez egy hosszú történet), sőt, még egy másfél méteres, éneklő és táncoló Mikulás- pajtással is találkoztam egy szolárium bejáratánál :) (hozzátenném, én csak elhaldtam a bejárat előtt és nem rendeltetésszerűen használtam. vagyis nem mentem be rajta). Zavar is egy kicsit ez a konszjúmerizm, mindenkinek jár a szája, hogy milyen rosszul megy neki, közben meg kígyózó sorok, és tömött parkolók minden hipermarketnél. Tudom, mert láttam pénteken estefelé rajzról jövet. Szóval aki nem hiszi, az utánajárhat. Csakhát én is itt szidom az egész felhajtást, közben meg mi is benn álltunk az egyik sorban egy bevásárlóközpontban. Persze ajándékot még senkinek nem vettem, azt se tudom, mikor és mit fogok, hiszen pénteken rajzolni járok, jövő szombaton szalagavató, jövő vasárnap sem vagyok itthon, szóval móki. Ja, és ráadásul hendméd meglepiket is szeretnék csinálni. MIndenképpen. MEg perzse az osztályban is csináltunk húzást, mert azt sosem lehet kinőni, csak sajnos a kihúzott egyénnek nem igazán tudok mit venni. Na mindegy. Azért én tegnap csináltam ám egy hét késéssel instant adventi koszorút, mert azt minden évben én csinálom, ahhoz ragaszkodok. Hamarosan kikerül a húgommal közösen készített színes gyurma betlehemünk. Jajj, mindjárt karácsony! Csakhát addig még ott van a szalagavató is, amivel kapcsolatban a kövtetkezők az aggályaim: 1.Férjen be, ha nem is mindenki, de legalább az én három vendégem abba az icipici magtárba, ahova szerintem... na mindegy 2.Ne süljünk be a fuvolatrióval (amúgy holnap megyünk be vépébe megmutatni bé tabárának, akiről zsé sejtéasei alapján kiderült, hogy ő is nálunk kezdett zenélni, Gé bácsinál. Na, ha ezt a mélyen szántó, logikusan felépített mondatot megértette, nagy eséllyel jelöltetheti magát az irodalmi Nobel- díjra). 3. Ne essek el tánc közben (bár ahogy Bével megbeszéltük, akkor döntünk mindenkit, gobdoskodva az emlékezetes estéről) 4. Ne rontsuk el nagyon látványosan a táncot Bével. 5. Ne lépjek rá a saját szoknyámra, hogy aztán jól elessek benne. 6. Ne lépjen rá Bé a szoknyámra, hogy aztán jól elessen benne. 7. Ne essek el amúgy abban a magassarkú cipőben. Hát, ennyi. Ja, és apumnak egy csomó képet kell csinálnia rólam, amint Bével táncolok, hogy amikor Bé már híres kézilabdázó lesz, akkor jól eladhassam a fotókat valami pletykalapnak. :) Tegnap meg Vével a Hová mész te kis nyulacskát énekeltük rajzon és nem jutott eszünkbe az utolsó versszak. Az hogy is van?