ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber

Tizedike van, én meg még nem írtam semmit decemberben. Pedig most lesz fél éves a blogom, nem érdemli meg, hogy elhanyagoljam. Pláne így az ünnepek táján nem szabadna magányosnak lennie. :) MErt ő is jó kisgyerek. Akárcsak én. Igen, Mikulás bácsi, jó kislány voltam. Minden este mostam fogat, megettem az ebédet, még ha répa volt, azt is, mindig megcsináltam a leckém :) (na jó, majdnem mindig), és a napköziben is rendesen viselkedtem. Ugyan egy kicsit haragszom rád, amiért elkerültük egymást vépében, pedig ugyanakkor voltunk ott, csakhát neked fontosabbak voltak az óvódás prüntyőkék, mint én. Az ajándékot azért, leszek oly kegyes, és vonakodva bár, de elfogadom. :) Karácsonyi hangulat mindenhol, a boltok már most dugig vannak a kicsi fiúknak jajj, csak a 350 ezres ótvar laptopot, meg hozzá gyilkolós játékot vásárló szülőegységekkel ( hozzátenném, szerencsére a mi boltunk is :) ), mindenhol fényfűzérek lógnak az ablakokban a nagyon csicsástól a még elfogadhatóan csicsás változatokig ( hozzátenném, nálunk is, sőt, még a koleszban is van a folyósonknak egy világító fenyőfája hajgumival, razszöggel, kétoldali tóragasztószalaggal és egy kis imádsággal a helyén tartva, Dé és az őt támogató közösség jóvoltából. De ez egy hosszú történet), sőt, még egy másfél méteres, éneklő és táncoló Mikulás- pajtással is találkoztam egy szolárium bejáratánál :) (hozzátenném, én csak elhaldtam a bejárat előtt és nem rendeltetésszerűen használtam. vagyis nem mentem be rajta). Zavar is egy kicsit ez a konszjúmerizm, mindenkinek jár a szája, hogy milyen rosszul megy neki, közben meg kígyózó sorok, és tömött parkolók minden hipermarketnél. Tudom, mert láttam pénteken estefelé rajzról jövet. Szóval aki nem hiszi, az utánajárhat. Csakhát én is itt szidom az egész felhajtást, közben meg mi is benn álltunk az egyik sorban egy bevásárlóközpontban. Persze ajándékot még senkinek nem vettem, azt se tudom, mikor és mit fogok, hiszen pénteken rajzolni járok, jövő szombaton szalagavató, jövő vasárnap sem vagyok itthon, szóval móki. Ja, és ráadásul hendméd meglepiket is szeretnék csinálni. MIndenképpen. MEg perzse az osztályban is csináltunk húzást, mert azt sosem lehet kinőni, csak sajnos a kihúzott egyénnek nem igazán tudok mit venni. Na mindegy. Azért én tegnap csináltam ám egy hét késéssel instant adventi koszorút, mert azt minden évben én csinálom, ahhoz ragaszkodok. Hamarosan kikerül a húgommal közösen készített színes gyurma betlehemünk. Jajj, mindjárt karácsony! Csakhát addig még ott van a szalagavató is, amivel kapcsolatban a kövtetkezők az aggályaim: 1.Férjen be, ha nem is mindenki, de legalább az én három vendégem abba az icipici magtárba, ahova szerintem... na mindegy 2.Ne süljünk be a fuvolatrióval (amúgy holnap megyünk be vépébe megmutatni bé tabárának, akiről zsé sejtéasei alapján kiderült, hogy ő is nálunk kezdett zenélni, Gé bácsinál. Na, ha ezt a mélyen szántó, logikusan felépített mondatot megértette, nagy eséllyel jelöltetheti magát az irodalmi Nobel- díjra). 3. Ne essek el tánc közben (bár ahogy Bével megbeszéltük, akkor döntünk mindenkit, gobdoskodva az emlékezetes estéről) 4. Ne rontsuk el nagyon látványosan a táncot Bével. 5. Ne lépjek rá a saját szoknyámra, hogy aztán jól elessek benne. 6. Ne lépjen rá Bé a szoknyámra, hogy aztán jól elessen benne. 7. Ne essek el amúgy abban a magassarkú cipőben. Hát, ennyi. Ja, és apumnak egy csomó képet kell csinálnia rólam, amint Bével táncolok, hogy amikor Bé már híres kézilabdázó lesz, akkor jól eladhassam a fotókat valami pletykalapnak. :) Tegnap meg Vével a Hová mész te kis nyulacskát énekeltük rajzon és nem jutott eszünkbe az utolsó versszak. Az hogy is van?