közhírré tétetik

És elkééééészült!!! Íme: mály kjúúúb. S benne a téééér. Juhéééé.

paksy néni's little birds in the storm

Oh, oh, oh , kockát kellene gyártanom...

rajta ellipsziseknek tűnő körök, oh, oh, oh...

Nos igen, verset írni, hát azt soha nem tudtam. Még szerencse. Ha hobbiból gyakran lennék lírai én is, még gyakrabban merülne fel a kérdés: akkor mit is csinálsz itt?

hát aztat kéremszépen, hogy én igenis szeretnék kuckókat tervezni idegen néniknek, bácsiknak, gyerkőcöknek, ésatöbbinek. Az már egy másik dolog, hogy az odaúton nem szándékozom kockává válni magam is. És igen, lázadó vagyok. Főleg, ha a kreativitásomat és ( reményeim szerint létező) tehetségemet (nofene, egy önbizalomgombóc) birizgálják, és próbálnak meg lefaragni belőle. Mert ugye precizitás. Meg tizenegyegésznullanulla centiméter. Meg láthatatlan,vékony, pontos és főként egyenes szerkesztővonalak. És nem összekötősdis. Hát mik ezek a pontok? Ha megszámozom és összekötöm őket, kijön belőlük egy nyuszi?

Két gondolatot csatolnék az elhangzottakhoz, gyermeteg módon, mert logikusan felépíteni, és szöveget szerkeszteni nincs időm, mert ugye...

Oh, oh, oh, kockát kellene gyártanom...

rajta ellipsziseknek tűnő körök, oh, oh ,oh...

Nos, precizitás. Erről csak az jut eszembe, hogy én már általános iskola alsó tagozatában is problémákkal küszküdtem e téren. Mindenkinek kellett ugyebár sógyur,ából téglácskákat készíteni, abból meg házikót. Nos, én elrontottam az alapanyag arányait. A téglák kicsik voltak, vékonyak és főleg görbék. Míg mindenki más nyolcemeletes családi házat épített úszómedencével meg kutyaházzal, addig én kénytelen- kelletlen eszkimó iglut készítettem. Az mondjuk csini lett. Volt ott minden: lakók, fókák, sőt, még eszkimószán is. :) Kissebségi komplexusom mindenestre valószínűleg innen eredeztethető.:)

A másik: filóórán érdekes és vicces dolog történt (igen, mindig ott és akkor, amikor legkevésbé számítanál rá, tartja a fáma). Állatokat pároztattunk Gével, jobbkezes rajzi előadásmódban ( aki ismer minket, az biza tudja, hogy ez nem semmi). Csiga plusz nyuszi= ?, bet plusz little puli= ?, csiga plusz nyuszi plusz bet plusz little puli= micsoda?, micsoda plusz bálna egyenlő mifene?

És még egy friss élmény: budaörsi ájkia, rajzasztallap, 150x70 cm, 15 kg. No, ezt varázsoltuk át tegnap este a Budafoki út 35-be. Ohne Auto. Mit BKV. :) Feltűnő jelenség voltunk, az biztos. Költöztetést gyalogszerrel vállalok. :)

És végezetül, tip of the day: "Ne szívjátok porszívóra a pintyeket! "

variációk egy témára

night1: Három hölgyemény baktat hazafelé (helyesbítek: a bérlemény felé) fővárosunk utcáin. Két perc séta az egész, nem sok, mégis sikerül begyűjteni út közben a következő bókot: "Nédda, lányok. Szépek. Mind a három. És milyen jó húsban vannak!" :)

night2: Kotorászik a kulccsal a zárban, az ajtó magától kinyílik, meglepődve belép, s összeismerkedik végre a paplan alól épp csak az orra hegyéig kibújó, negyedik lakóval. Ágyba veti magát ( a sajátjába), majd épp félálomba zuhan, mikor megérkezik egy újabb élettárs, s észre sem véve, hogy a másik háromból két és fél már alukál, az előszobából kurjongatva meséli aznapi/ azesti élményeit.

night3: "Jóvan, kislányom, menj csak, de ne későn érj haza!" "Igen, anya, tudom, és idegenekkel ne álljak szóba, és ne fogadjak el tőlük cukorkát sem. "

night4: Helóturisztondöleftszájd. Főzőcske és lelkizés a szomszédos koleszban, éjjel- nappalis kaland, majd teknokolszaggal belengett lakás.

night5: Ki így, ki úgy. Házi néni a gyerekkorát, én meg az estémet töltöttem az asztal alatt. Makettezés barátok közt. Jobbik felünk az állítólagos kockagyárátásból reggel hétkor ér haza, kocka nélkül, érintetlen alapanyagokkal, sokat sejtető mosollyal. Tiszteletbeli lány szereptől ideiglenesen megfosztva. :)

ui1.: Ti miből készítenétek 11x11x11 cm-es, (szinte) homogén kockát, ha az életetek múlna rajta? Ötleteket hétfő estig várok.

ui2.: az építész fél-tízparancsolata:1. szarból, 2. máról, 3. holnapra, 4. cigányokkal, 5. ingyé'

ui3.: "Ti, ott hátul. Halljátok, amit mondok?" "Neeeem." "Ez egy kicsit paradox, nem?" " Hmm?"

számszing nyú

Ismét hosszas hallgatózásba burkolóztam már egy ideje, de ezt is, mint minden mást, meg tudom magyarázni. Elkezdődött a zúj életem, teccik tudni. Körvonalazódni pedig csak most kezd, kedvem, s időm sem volt a bizonytalanról csacsogni blogon keresztül.

Tehát, a kollégiumtól és Angyalföldtől pár napos tartózkodás után könnyes búcsút veszek, és beköltözök egy albiba újdonsült pajtikkal, kábé öt percnyi sétára leszünk így az egyetemtől. Egy dolgot azonban már most leszögezek: én ugyan nem fogok takarítani a fiúkák után, akármennyire is élettársak leszünk. :) És azt is megjegyezném, hogy kábé 4 étel van, ami nem zacskós, mirelit vagy instant, és amit el is tudok készíteni.

Ma pedig olcsó kiruccanásra készülünk a tankörömmel, az Ápisz nevezetű kínzószerszám- ellátó egységbe ( magyarul: írószereket veszünk tonnaszámra ). Most már nincs visszaút, egy hét csupán, és kialvatlan és megszállt építészhallgató lesz belőlem. De ugyebár probléma nincs, csak rossz helyzetfelismerő-képesség (ja, meg amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is :) ), vagyis: nekem az tulképpen jó, hogy nem alszom semmit és huszon- harminc órákat töltök ábrgeós rajzokkal pepecselve , hiszen ezt én választottam, én akartam csinálni (hehe, pozitív hozzállás, már a gólyatáborban is megtanították).

Ami pedig a többi dolgot illeti: hiányoznak a régiek, de igyekszem tartani a kapcsolatot, amelyikükkel tudom ( a világért nem válnék meg tőlük), Effel és Evel pölö közös főzőcskét tartottunk a minap. És írt nekem az én kedvenc Am is, hiányzunk neki, és furcsák az újak, mondta, nyaf-nyaf.

Ja, és csak emlékeztetőül, magamnak, meg persze mindenkinek: járj nyitott szemmel és ne ragadj le a megszokottnál!