számszing nyú

Ismét hosszas hallgatózásba burkolóztam már egy ideje, de ezt is, mint minden mást, meg tudom magyarázni. Elkezdődött a zúj életem, teccik tudni. Körvonalazódni pedig csak most kezd, kedvem, s időm sem volt a bizonytalanról csacsogni blogon keresztül.

Tehát, a kollégiumtól és Angyalföldtől pár napos tartózkodás után könnyes búcsút veszek, és beköltözök egy albiba újdonsült pajtikkal, kábé öt percnyi sétára leszünk így az egyetemtől. Egy dolgot azonban már most leszögezek: én ugyan nem fogok takarítani a fiúkák után, akármennyire is élettársak leszünk. :) És azt is megjegyezném, hogy kábé 4 étel van, ami nem zacskós, mirelit vagy instant, és amit el is tudok készíteni.

Ma pedig olcsó kiruccanásra készülünk a tankörömmel, az Ápisz nevezetű kínzószerszám- ellátó egységbe ( magyarul: írószereket veszünk tonnaszámra ). Most már nincs visszaút, egy hét csupán, és kialvatlan és megszállt építészhallgató lesz belőlem. De ugyebár probléma nincs, csak rossz helyzetfelismerő-képesség (ja, meg amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is :) ), vagyis: nekem az tulképpen jó, hogy nem alszom semmit és huszon- harminc órákat töltök ábrgeós rajzokkal pepecselve , hiszen ezt én választottam, én akartam csinálni (hehe, pozitív hozzállás, már a gólyatáborban is megtanították).

Ami pedig a többi dolgot illeti: hiányoznak a régiek, de igyekszem tartani a kapcsolatot, amelyikükkel tudom ( a világért nem válnék meg tőlük), Effel és Evel pölö közös főzőcskét tartottunk a minap. És írt nekem az én kedvenc Am is, hiányzunk neki, és furcsák az újak, mondta, nyaf-nyaf.

Ja, és csak emlékeztetőül, magamnak, meg persze mindenkinek: járj nyitott szemmel és ne ragadj le a megszokottnál!