Aidy

Adrian Mole naplóját olvasok, kábé a huszadik kötetet ( amiben a kezdetben tizenhárom és háromnegyed éves főhős már harmincnégy és háromnegyed), ami számomra sorban a tizenkilencedik, mivel egyet azért kihagytam. Meglepő, de ez is hihetetlenül élvezetes, bár hosszú távon nem ajánlatos ezt az elfoglaltságot űzni, kezd rámragadni a sítlus, meg a könyv hangulata. Ha a továbbiakban szóba hoznám a transzszibériai expressz 1954- es menetrendjét orosz nyelven, esetleg Gyögy korabeli babaházakat, vagy a "Szegény Kormi mennybe ment... " kezdetű verset, bocsássatok meg nekem. :)
Jelentem, ismét gitározni tanulok. Az ujjaim tropára mentek, a pár napos kényszerpihenő tulajdonképpen jót is tett nekik. Még az sem nagyon tud érdekelni, hogy a gitárom enyhén gyermekméret, eredetlieg nem balkezes és mint már említettem, a húrokon legyalulom az ujjaimat. Lelkes vagyok, és ez nem pusztán abból derül ki, hogy napi tízszer meghallgatom a snow patrol remekbe szabott akusztik performenszeit, bár ez teszi ki tetemes részét a hangszerrel való ismerkedésemnek. :)
Ja, és említettem már nektek, mit kérek névnapomra? Csak hogy témánál maradjak: egy Gary Lightbodyt, piros szalaggal átkötve, megnyírva, gitárral a kézben, az északír birkapásztor akcentusából egy parányit lefaragva. :) No, eztet. (Komolyan mondom, úgy bezsongtam, mint egy tizenkétéves tinilány, borzasztó :) )
És ha feltűnt volna: újabban személyes témákról nem nagyon írok. Kicsit még meg vagyok szeppenve ( igen, a macska meg fel van mászva a fára és le van lógva a farka) blogom elképesztően magas olvasottsága miatt. Addig is marad a zavart csacsogás mindenféle csacskaságokról. Élvezzétek kellőképpen. :)
MÉg valami: asszem, rá fogok kapni a közeljövőben a youtube-os videók blogra pakolására. Sőt, a jövő már elkezdődött. :)