elszállt

Egetrengetően izgalmas felfedezést tettem (- számomra legalább is az. Hogy aztán ki hogyan fogja értékelni, már más kérdés. Mert ugye az is benne lehet a dologban, hogy már egy ideje filozófiai eszmefuttatásokat olvasgatok simmeltől, halltól, meg eriksontól. De persze mindezt csak zárójelesen jegyzem meg. )
MIndig is sokat gondolkodtam azon, hogy humán vagy reál beállítottságú vagyok végtére is. Iskoláslétre jellemző módon megpróbáltam levezetni a problémát a különböző tantárgyakra. Kedvenc a matek, ez egyértelmű. Az általánosan elfogadott besorolás szerint reál tárgy. Mert számok vannak benne. Nem betűk. Meg mindenfajta furcsa jel. Igen ám, de emellett miket is szerettem? Töri, magyar, s halkan megsúgom, hogy ne sokan hallják: civ, filozófia, s minden más, amiben egy darab szám nem szerepelt (jó, évszámok a történelemben, de azokat mindig is csak másodlagosnak tekintettem), csak betűk ( ha már ez lenne a reál- humán kérdés megoldása). MIk is maradtak ki? Az ún. természettudományok. Érdekesek, persze. Meg jó tudni. Tanultam is őket, de sosem tudtak igazán megfogni, elkápráztatni. Nem úgy egy- egy összefüggés felismerése. Matematikában, történelemben, filozófiában.
Aztán egyszer szóba került, Zsével beszélgetve, amit egy tanára mondott. A matematika a leghumánabb tudomny mind közül. Mert nincs semmi valós alapja. Teljes egészében az emberi ész szüleménye, annak csavarjait, logikáját tartalmazza.
De miért is humán a humán? A szót vizsgálva is megállapíthatjuk, hogy azért, mert az emberhez kapcsolódik. Méghozzá szervesen. Az ő teremtménye.
Így viszont bármi, ami humán, folyamatsan alakul is. És változik nem csak időben, de egyénről egyénre is. Mindenki magának fedezifel. És új kapcsolatokat gyárt. Mert megteheti. Mert logikája teljesen megegyezik azzal a rendszerrel, amihez hozzátold. Ily módon a humán területek a lehetőségek tárházai, a képzelet szabad szárnyalásának terei.
A természettudományokról még nem beszéltem bővebben. Azok, mint ahogy szintén nevükben is benne van- a természetet írják le. Már meglevőt. Valamit, amit nem mi teremtettünk, hanem adva van. Új összefüggéseket lehet találni itt is, de csak találni, nem feltalálni. Sokkal racionálisabb ez a terület, s benne az emberi eszme megnyilvánulása esetleges, s jelentéktelen, más távlatba helyeződik. Nem fő téma az ember, viszont vnem elkülönítetten, kizárólagosan, hanem környezetében jelenik meg.
Melyik a reálisabb kép? Egyértelműen utóbbi. Egy reális, racionális nézet. A humán és reál ellentétet (szerintem pusztán arról van szó, hogy egyik az embert, másik a természetet veszi célba, s hogy ezek elentétben állnának...nos, ez már más téma) ily módon kivetítve az irreális, irracionális szavakig jutunk. Ezek lennének az emberi jelzői. Érezzük, hogy erről nem lehet szó. Érezzük, lázadunk ellene, hiszen ezzel magunkat sértjük meg.
Mi a tanulság? Számomra az, hogy humán beállítottságú vagyok, nem pedig reál. Hog inkább alkotni szeretek, mint leírni. És hogy jó helyen vagyok a műszaki egyetemen, még ha a név mást is sugall. Mert sikerült kválasztanom azt a terültet, ami alkot, az emberi igényekkel, eszmékkel összhangban (remélhetőleg), s hogy köti a materialitás is? Majd kiszámoltatom valami természettudóssal, hogyan nem dől össze a ház. Számomra ez kevésbé érdekes.

hangulat

Könyvet szeretnék írni. Pár apró bökkenő van csupán: se időm, se témám, se regényírói vénám. :)
(Eddig.)

ókút és egyebek

Ma jöttem rá valamire. Van ugye a Für Elise. A könyv. Igen, Szabó Magdától. Nos, megvan az ok, amiért minden egyes kinyitott példány első oldalán ez állt: Első rész/ Cili , akárhány könyvesbolt akármelyik stócából vettem is ki azt. Ezen ok igen egyzserű: második része soha nem készült el a regénynek. Sok anyaga megvolt már hozzá, mégsem volt kész. Kicsit rosszul érintett a dolog. Mert akkor- gondoltam felháborodottan- honnan a csudából fogom megtudni, mi lett azzal a bizonyos érettségi elnökkel? Vagy mi történt a gimnáziumi évek után? Honnan?
Van egy másik dolog is, ami szintén zavar. Pontosabban felháborít. Tudjátok, egy kis lényegtelenség, amit más biztosan észre sem venne, de hogy nem jegyezné meg, az már tuti. Egy afféle kis hülyeségem. Ésatűzserlege. A film. Utolsó jelenetek egyike. Sötét nagyúr meg Aheripoter. Harcolnak. Egyik jobb kézzel ( ez ugyebár Aheripoter), a másik meg ballal. Abban tartja a pálcáját. Minden idők leggonoszabb varázslóját kérem direkt balkezesre gyártották. Mert az őt játszó színész csontjobbkezes. Ennek utána is jártam. Hát hogy van ez, kéremszépen? Még mindig tartják magukat a régi babonák és hiedelmek, úgy. Persze az is lehet, hogy csak a film készítőit kéne fejbekólintani. meg azokat, akik ilyeneket jegyeznek meg: "Balkazes vagy? Háááát, végülis nem baj". Vagy azokat, akik a lelkesen rajzikáló hároméves kezére csapnak, mondván neacsúnyakezeddelrajzolj.
Amúgy valami rejtélyes kór szállt meg. Ha nem tudnám előre, mit mondana ( lupus vagy tumor), egyből felkeresném a gregori háuzt, hogy orvosoljon meg.