ókút és egyebek

Ma jöttem rá valamire. Van ugye a Für Elise. A könyv. Igen, Szabó Magdától. Nos, megvan az ok, amiért minden egyes kinyitott példány első oldalán ez állt: Első rész/ Cili , akárhány könyvesbolt akármelyik stócából vettem is ki azt. Ezen ok igen egyzserű: második része soha nem készült el a regénynek. Sok anyaga megvolt már hozzá, mégsem volt kész. Kicsit rosszul érintett a dolog. Mert akkor- gondoltam felháborodottan- honnan a csudából fogom megtudni, mi lett azzal a bizonyos érettségi elnökkel? Vagy mi történt a gimnáziumi évek után? Honnan?
Van egy másik dolog is, ami szintén zavar. Pontosabban felháborít. Tudjátok, egy kis lényegtelenség, amit más biztosan észre sem venne, de hogy nem jegyezné meg, az már tuti. Egy afféle kis hülyeségem. Ésatűzserlege. A film. Utolsó jelenetek egyike. Sötét nagyúr meg Aheripoter. Harcolnak. Egyik jobb kézzel ( ez ugyebár Aheripoter), a másik meg ballal. Abban tartja a pálcáját. Minden idők leggonoszabb varázslóját kérem direkt balkezesre gyártották. Mert az őt játszó színész csontjobbkezes. Ennek utána is jártam. Hát hogy van ez, kéremszépen? Még mindig tartják magukat a régi babonák és hiedelmek, úgy. Persze az is lehet, hogy csak a film készítőit kéne fejbekólintani. meg azokat, akik ilyeneket jegyeznek meg: "Balkazes vagy? Háááát, végülis nem baj". Vagy azokat, akik a lelkesen rajzikáló hároméves kezére csapnak, mondván neacsúnyakezeddelrajzolj.
Amúgy valami rejtélyes kór szállt meg. Ha nem tudnám előre, mit mondana ( lupus vagy tumor), egyből felkeresném a gregori háuzt, hogy orvosoljon meg.