II. Géza ( 1141- 62)

Ma nem akartam írni, mert amúgysem írt senki kommentet tegnap és ez bizony rosszul érint. Kezdem azt hinni, hogy felesleges ez a sok- sok munkába ölt idő. :)
Regélhetnék a mai napról is, a friss nyelvvizsgabizimről, a tábori megbeszéllésről ( árrggh), a búcsúról Kával, mely egy mekdonáldcban esett meg, a buszozásról, a német gyerekcsoportról, a srácról az elsősegélytanfolyamról, az első flipflop papucsom lekopó mintáiról, de majd csak holnap teszem. Persze csak ha lesz kevem hozzá.
Szóval ma nem akartam írni, csak közbeszólt az Idő ( a továbbiakban csak I) . Ugyanis ma van az évforduló. Egy éve ilyenkor már kint feküdtünk a Stadion Slaski előtt kocsi-szélvédő árnyékolókon ( ugye így hívják? ) , piros koncentrikus körös kamionok söfőrjeinek integettünk, májkrémes puszikat gyűjtöttünk be, magyar rajongókkal haverkodtunk, meg persze lengyelekkek, majd szétfagytunk, éhesek voltunk, szomjasak voltunk, nagyon kellett pisilnünk ( utóbbit hajnal felé, akkorra már kétes világossági viszonyok mellett, a közeli parkban oldottuk meg), lengyelül leordítva lettünk lengyel biztonsági őrök által, összegémberedett minden tagunk, interjút adtunk vmi lengyel rádióállomásnak és felvett minket a helyi közszolgálati televíziós társaság. Ja, és még 24 óránk hátra volt ugyanebből. :) Hát, mindezekről muszáj megemlékeznem. Mert egyszeri volt és megismételhetetlen. Mert felejthetetlen. Mert imádtam és imádni fogom. Ott és bármikor. Életem első lyútú-koncertjét.
És hozzátenném, hogy a tényleges koncerteniverszöri csak holnap lesz. A mai a stadion előtt kintalvós volt. :) Akkorra tartogatom a képeket is. Na meg persze ma nem a saját kompjútöröm előtt kotlok. Amúgy most vettem észre, hogy nem is használtam a posztom közepén említett Idő kifejezést többször. Akkor meg minek írtam oda, hogy a továbbiakban csak I ? :)
Azért egyet mégis berakok, nem bírom megállni. Itt száguldottunk kurjangatva lefelé kapunyitás után.