I lost myself in the summer rain...

Huhh, már napok óta akartam ide írni, csak mindig közbejött valami: lustaságom, géphiány, francfene, ésatöbbi. Úgyhogy most, hogy végre ideszabadultam, nem foglak kímélni titeket, az egyszer biztos. Hosszú lesz ez a poszt, de legalább unalmas. :)
Napjaimat ezidőtájt leginkább az a kis illatozó kokkolínó- párnácska határozza meg, amelyet Dé nagylelkűsége és önzetlensége révén elhelyezhettem a szekrényemben. Az illatosító gyöngyöcskéknek köszönhetően ugyanis ember legyen a talpán, aki ájulás, de legalább is füstmérgezés nélkül be tud nyúlni a ruhásszekrényembe. Egyfajta rituálévá vált tehát az öltözködés, bár ilyformán megspékelt változata határozottan szórakoztatóbb az általánosan megszokottnál. :) Dét, szekrényszomszédomat meg ugyebár nem szabad azzal megsérteni, hogy nem használom az ajándékát, amit persze cserébe adott nekem egy felsőmért, amit sikeresen elkevert. Jó üzlet,mi? Azért abban reménykedem, hogy inkább előbb, mint utóbb, lehetőleg a 6 hetes illatozási idő lejárta előtt megfeledkezik a csodáról, és én szépen sunyin kicsempészhetem azt a ruháim közül. :)
Az előző posztomra reagálva ( huhh, ez ám az irodalmi allúzió! :) ) csak anniyt: és milyen jól tettem! Nem írtunk ugyanis angolból. Hát mi vagyok én, ha nem zseni? :)
Hát, sokminden más. Pláne fizika fakton érzem úgy. Bár a mostanit sikerült követnem. Több mint egy éve járok oda, és most éreztem először, hogy teljesen értem, amiről szó van. Nem semmi, mi? :) Arról azonban nagyban hallgatok, hogy mi volt a téma, mert erősen csökkentené az érdemeimet. ( na jó, de ne mondjátok el senkinek: mozgások, beleértve az egyenes vonalú egyenletest is. Ejha! :) )
Vidáman telik a mai nap, mert megdicsérték a katicás ellenőrzőmet ( azon az órán, ahol a múltkor ama híres amerikánusról hallhattunk), könnyes búcsút vettem eddigi oktatómtól, matekon táblánál voltam és szemfüles módon a táblára rajzoltam, továbbá sikerült számítógép elé keverednem ( ráadásul olyan elé, ami mostanra már jó is lett. ) Beárnyékolja mindezeket azonban drága skót forradalmárunk, a nétív Té eltűnése. Ó mály gás, hi hez diszöpíörd viszáut eni trész! Aggódom érte. Mi van, ha elrabolta a lokneszi szörny, vagy háuszörresztben tartják? Megyek is, és megmentem a mi robört válászunkat! :) Ja, és Ef lekoppintotta a fantasztikusan borzalmas, szöszös és világítós, dízni- figurás tollamat. :)
Ma döntenem is kellett, azt úgyis szeretek. A lényeg: nem megyek zseblámpával hógolyózni északi nyelvrokonainkhoz. Fáj is a szívecském érte, dehát emiatt hiányozzak egy csomót nemes intézményünkből, plusz a béemeről? :) jajj, ez olyan jól hangzik! Me gizgi is, hogy van már valami közöm a reményeim szerinti következő alma materemhez. Bár ehhez igazság szerint még meg kell lágyítanom Csé történelem tanár bácsi szívecskéjét. Majd holnap... (kétszer sikerült a "meg izgi" helyett "me gizgi"-t írnom, most már így marad :) )
jajj, olyan vicces, mellettem ül a Vé, és lassul az ő gépén az óra. Az előbb még csak 17 percet sietett, most meg már 1 óra 20 percet. Hja, iskolánk informatikai felszereltsége több,mint kielégítő.
Szomcsi vagyok egy picikét, mert nemigazán akar összeállni a szalagavatós- zenélős prodzsekt. Jelentkezzetek, ha olvastok, és alkalmasnak érzitek magatokat a feladatra, lécciléccilécci!
Amúgy meg lebuktam. MÁrmint hétfőn rajzon, csak hogy az elmesélésben tartsam az események kronologikus sorrendjét. :) Kivillant a cédétokomból E színes, hatalmas felbontású, nagy méretű fényképe, amivel még Dé pár hónapja szorosabb kapcsolatba lépett. ;) Té észrevette, és megjegyezte, hogy túl öreg már hozzám(mármint E, bár szerencsére ő is az :) ). Kissé zavarba jöttem, sebaj.
A végére még valamit: hadd dicsekedjek már el vele, hogy ugyanakkor ugyanott azt mondta nekem a Té bácsi, hogy, idézem: " Na, Judit! MÉg a végén felvesznek a Béemere!" :))
Ja, s begyulladt a fülecském a fülbevalócskámtól. Hüphüp.