cöpöe

Döntöttem, és mivel jelenleg nem tudom mivel kitölteni felesleges szabadidőmet, belevágok egy cépée nevezetűbe. Ez már csak így van: aki nem képes jól eltölteni a szabadidejét, mondhatni képtelen rá, az efféle segédmegoldásokra szorul. :)

El kiszemelt valami bloglánc- féleségre, hamarosan bevállalom a feladatot, ígérem, bár töredelmesen bevallom, a mit nem kellett volna kihagynod kérdés kecsegtetőbb számomra. Azt nem lehetne leírni? Naaa, érjen! :)

Aztán még annyi, hogy a sláger békítő hétfője lázában Dé lerokkantotta magát, kívánjuk most neki együtt jobbulást, csak hogy ne játszhassa sokáig az elfekvő beteget! :)

(Azt is ígérem, hogy hamarosan normálisan normálisat is írok ide, végülis ez is egy módja a feles szabadidő eltöltésének).

Egy kis vidító kép a folyósónkról mindenkinek:

és most jó

Mert az elmúlt másfél órában belém vándorolt egy egész pizza (MEgapróba mxi gázzal névre hallgató :) ), három deci nagyon rostos őszi, egy sznikersz, meg egy bögre mézes tea. És rágcsáltunk szívószálat Dével, aminek rugalmassági állandója lett, meg meg is próbáltam rajta keresztül levegőt fújni az orromba. aztán beszéltünk még a becenevekről, meg mindenekről, és most jó, legalább kétszer annyira, mint amennyire előtte nem volt az. HIszen holnap nagyon nagyonkorú leszek, és már örülni is tudok neki, de úgy tényleg. És már annyira a pénteki rajzon sem stresszelek, lesz, ami lesz. És Káék elutaztak Varsóba ebét nézniés bugyikat dobálni az én szülinapi ajándékomként :) , és már tutira van óvónénije meg tanító nénije csöppségeimnek ( márha...), mert sikerült a két csajszinak az alkalmassági. Egyszóval szupcsi minden, csak Dé válaszolhatna már, mert nekem kell az információáradat tőle, hogy megnyugodjak. Meg ha már itt tartunk, akkor kellene még valami nyári munka külföldön. De most optimist vagyok. És minden lesz is. Ámen.

(Úgy tűnik, betegesen vonzódom a kajás képek blogra pakolásához :) )

önkéntes száműzetés

Ezennel bejelentem: a héten szilókukac leszek. Nem jellemző ez rám, de más kiútat nem látok a civvizsga, angol vizsga, matek tézé, beadandó magyar portfólió és egyéb nyalánkságok miatt... Félév végi gyönyörűségek. Tehát ha keresnétek, tudjátok, hol találtok.

Búcsúzóul pedig egy kis szemet gyönyörködtető látvány nektek (és nekem), ha már nyalánkságokról volt szó.

12229

Ma ez volt a rabszámom. :) na jó, csak matek okátévén volt a sorszámom. Amúgy az egész cucci mély benyomást tett rám. Csupa olyan emberbe botlottam, akikről süt, hogy éjjel- nappal csak matekkal foglalkoznak, mert másra igényük sincs. Egyszóval alternatívak voltak. Az egyikük amolyan 70-es évek szocializmusabeli figura volt, bozontos szakáll,esztékákeretes szemüveg, kockás ing, lakkcipő (na jó, az nem :) ). Úgy jött ki a teremből, hogy megvan mind a négy. Hát, legalább az öt órát végigültem, bár már ez is erősen súrolja az épelméjűség határát. Meg rájöttem, hogy én annak is örülök, ha irtó szar lett az egész, mert az legalább azt jelenti, hogy mélyen elhatárolódom ettől a népségtől. :) ( a kép végén egy gyökjeére felakasztotta magát a feladatmegoldó. bocs a kép méretéért)

ring- ring

Új év, új élet. Első tannap mindebből. Nos, ez volt a mai. Méltó kezdet. Sokat sejtető a kimenetelre nézve. Legalább is engem ismerve... :)

Vannak ugye a fogadalmak, amiket sokan tesznek egy- egy év kezdetén. Ezek, mint azt megtudhatjuk Douglas Adamstől, csak egy valamire jók: arra, hogy megszegjük őket. Ezért nem fogadkoztam én idén. Mondhatnám sem, de azért ez nem teljesen igaz. Mert ugye hajdanán, bimbódzó ifjúkorom kezdetén még gyakoriak voltak nálam is a 67 tételből álló, piros tollal, kifogástalan írásképpel gyönyörű (akkoriban ez a fogalom többnyire rózsaszín alapon micimackós mintásat jelentett, de hát mint tudjuk, a szándék a lényeg) , külön erre az alkalomra őrízgetett papírra vetett fogadalomlisták. Jobb leszek. Szebb leszek. Okosabb leszek. Boldogabb leszek. Népszerűbb leszek. Ilyenebb leszek ebben, abban meg olyanabb. Na, és a kihagyhatatlanok: x kilót fogyok, minden nap tornázom, egészségesebben táplálkozom és hasonlók. Fő, hogy teljességgel betarthatatlanok legyenek. Pláne együtt. Mert ugye ha nem tartom be akár csak egyiket sem, akkor nem leszek ilyen fantasztikusan tökéletes. Ha meg ezen rágódom, akkor nem leszek kiegyensúlyozott. Súlyos gondok ezek.

Így aztán szépen lassan korral elhagytam ezeket a kedves szokásokat. Mármint a fogadalmak rögzítését. :) Hehe, nem, valóban, ilyen célokat azért már nem tűzök ki magamnak. Azért akarva- akaratlanul megvan bennem, mint akárkiben az új évben, új kezdetben egyfajta bizonyítási vágy. Legalább az elején bírjuk ki, csináljuk jól, hogy lássák, hogy mi ezt is tudjuk. Csak precízen mindent, míg még bírjuk.

A tegnap estétől mostanáig ennek megfelelően számomra a következőképpen alakult: megérkezés, semmittanulás (folytatása, in a way), dumcsi egyig, zuhanyzás sürgetése, zuhanyzás, dumcsi kettőig, onnantól dumcsi addig, míg már nem is mertem megnézni az időt, lefekvés, nem tudni aludni ötig, hánykoldás ágyban plüssmacival, takaróval, takaró nélkül, autós párnával és nélküle, pléddel és anélkül, majd a nyolckor arra riadás, hogy negyed órája órám van, beesés második órára, kómásság egész nap because of the három Stunden spent with Schlafen. Hogy is van ez: az elején még igyekszünk. legalább akkor, ha már máskor nem. :)

Amúgy megérte. Minden tekintetben. Dé megnyugtatott, én építészmérnöknek termettem. Beszélgettünk ezen felül a bájos tizennégy, -öt évességről. Meg ásítottunk sokat. :)

Most pedig megyek, holnap matek okátévé vépében, szorítani ám nekem, hátha a mai napot ki lehet még váltani a holnapival mint új kezdetet. :) Drukk-drukk

Zweitausendsieben

Már 2007 van? Csesszus, ez sok jót nem jelenthet.... NA jó. De. Biztos. Valakinek. :)
Még mindig emlékszem rá, hogy várt mindenki valami világvégét 1999 szilveszterén. Tudjátok, merthogy 1999-ről 2000-re váltottunk, és ugye változik az összes számjegy, egyik pillanatról a másikra, hűha. Minden január elején ez jut eszembe, meg hogy ez mennyire nem volt régen. Mintha tegnap lett volna! Pedig már 7 éve! Hogy rohan az idő! Ilyenkor gondolkodok el azon, nem kéne-e hamarosan nyugdíjaztatnom magam. Nyugisan kötögethetnék, főzhetném a lekvárt, meg süthetnék sütit az unokáknak. :) Viccet félretéve, tényleg rohan az idő, na. És ez a kétezerhét nagyon meg fogja mutatni, mennyire.
Hahh, megyek, inkább iszok egy kávét, még mielőtt ez a szösszenet esélyessé válna egy filozófia okátévén indulásra. Pfujj. :)