és most jó

Mert az elmúlt másfél órában belém vándorolt egy egész pizza (MEgapróba mxi gázzal névre hallgató :) ), három deci nagyon rostos őszi, egy sznikersz, meg egy bögre mézes tea. És rágcsáltunk szívószálat Dével, aminek rugalmassági állandója lett, meg meg is próbáltam rajta keresztül levegőt fújni az orromba. aztán beszéltünk még a becenevekről, meg mindenekről, és most jó, legalább kétszer annyira, mint amennyire előtte nem volt az. HIszen holnap nagyon nagyonkorú leszek, és már örülni is tudok neki, de úgy tényleg. És már annyira a pénteki rajzon sem stresszelek, lesz, ami lesz. És Káék elutaztak Varsóba ebét nézniés bugyikat dobálni az én szülinapi ajándékomként :) , és már tutira van óvónénije meg tanító nénije csöppségeimnek ( márha...), mert sikerült a két csajszinak az alkalmassági. Egyszóval szupcsi minden, csak Dé válaszolhatna már, mert nekem kell az információáradat tőle, hogy megnyugodjak. Meg ha már itt tartunk, akkor kellene még valami nyári munka külföldön. De most optimist vagyok. És minden lesz is. Ámen.

(Úgy tűnik, betegesen vonzódom a kajás képek blogra pakolásához :) )