ring- ring

Új év, új élet. Első tannap mindebből. Nos, ez volt a mai. Méltó kezdet. Sokat sejtető a kimenetelre nézve. Legalább is engem ismerve... :)

Vannak ugye a fogadalmak, amiket sokan tesznek egy- egy év kezdetén. Ezek, mint azt megtudhatjuk Douglas Adamstől, csak egy valamire jók: arra, hogy megszegjük őket. Ezért nem fogadkoztam én idén. Mondhatnám sem, de azért ez nem teljesen igaz. Mert ugye hajdanán, bimbódzó ifjúkorom kezdetén még gyakoriak voltak nálam is a 67 tételből álló, piros tollal, kifogástalan írásképpel gyönyörű (akkoriban ez a fogalom többnyire rózsaszín alapon micimackós mintásat jelentett, de hát mint tudjuk, a szándék a lényeg) , külön erre az alkalomra őrízgetett papírra vetett fogadalomlisták. Jobb leszek. Szebb leszek. Okosabb leszek. Boldogabb leszek. Népszerűbb leszek. Ilyenebb leszek ebben, abban meg olyanabb. Na, és a kihagyhatatlanok: x kilót fogyok, minden nap tornázom, egészségesebben táplálkozom és hasonlók. Fő, hogy teljességgel betarthatatlanok legyenek. Pláne együtt. Mert ugye ha nem tartom be akár csak egyiket sem, akkor nem leszek ilyen fantasztikusan tökéletes. Ha meg ezen rágódom, akkor nem leszek kiegyensúlyozott. Súlyos gondok ezek.

Így aztán szépen lassan korral elhagytam ezeket a kedves szokásokat. Mármint a fogadalmak rögzítését. :) Hehe, nem, valóban, ilyen célokat azért már nem tűzök ki magamnak. Azért akarva- akaratlanul megvan bennem, mint akárkiben az új évben, új kezdetben egyfajta bizonyítási vágy. Legalább az elején bírjuk ki, csináljuk jól, hogy lássák, hogy mi ezt is tudjuk. Csak precízen mindent, míg még bírjuk.

A tegnap estétől mostanáig ennek megfelelően számomra a következőképpen alakult: megérkezés, semmittanulás (folytatása, in a way), dumcsi egyig, zuhanyzás sürgetése, zuhanyzás, dumcsi kettőig, onnantól dumcsi addig, míg már nem is mertem megnézni az időt, lefekvés, nem tudni aludni ötig, hánykoldás ágyban plüssmacival, takaróval, takaró nélkül, autós párnával és nélküle, pléddel és anélkül, majd a nyolckor arra riadás, hogy negyed órája órám van, beesés második órára, kómásság egész nap because of the három Stunden spent with Schlafen. Hogy is van ez: az elején még igyekszünk. legalább akkor, ha már máskor nem. :)

Amúgy megérte. Minden tekintetben. Dé megnyugtatott, én építészmérnöknek termettem. Beszélgettünk ezen felül a bájos tizennégy, -öt évességről. Meg ásítottunk sokat. :)

Most pedig megyek, holnap matek okátévé vépében, szorítani ám nekem, hátha a mai napot ki lehet még váltani a holnapival mint új kezdetet. :) Drukk-drukk