okátévé (ezt most csak neked)

Most értem vissza Bépéről Béaba, és ezennel bejelentem: találkoztam a tökéletes sráccal (ezt akartad hallani? :) ).

Na szóval, Kával mentünk együtt, kettecskén, két kisnagylány a nagy városban. Még az sem rontotta el az élményt, hogy a neten keresett vonat hazafelére nem igazán hazafelé ment. Nembaj, át nem megyünk már a délibe. Csak visszajutunk valahogy. És úgy is lett.

Csak hogy kövessem az időrendet, megérkezvén ismét kaptunk rabszámot, volt itt írd alá (jajj, úgy szeretek aláírni), melyik csoportban vagy, fényképes igazolványt, legyél szíves. Adok én, de akkor meg tőletek az lenne a minimum, hogy fel is ismertek rajta, nem? Hasonlítok azért magamra azon a képen.

Találkoztunk felejthetetlen egykori tankönyvünk írójával is, a nudizmus kivételesen nem került szóba, meg is lepődtem rajta. Hát ennyire megváltoztál volna, Zsolti? :)

Pál kata péter és táncsics lyudit miháj tehát összességében ismét túl van egy nagykalandon, sőt, az egyikük még fogócskázhatott is. Csak tudod, kedves mondókahős, ilyenkor fájdul meg néha a szívecském, hogy már nem olyanok vagyunk, mint régen. Kár érte...