You Will

Eztde szeressem mostanság, ahogy egyszer egy bácsika megjegyezte valami mulatós zenére: szép a zene és a szöveg is jó. :)
PS: skubi a balkezes gitárt ott a bal szélen! Olyat én is, naaa!

megj.:

Édes, dárga, kedves londoni székhelyű engéó!
Felétek ez úgy szokás, hogy egy szétkapcsolt telefonbeszélgetés után jóval két hét múlva jeleztek vissza, hogy akkor gyere mán, mert kellesz? Közben meg se kép, se hang? És mindezzel pont akkor léptek elő, mikor az illető már megszervezte a párizsi útját? Mert ha nálatok valóban ez a szokás, akkor gratulálok, tökéletes volt az időzítés. Elismerésem.
Ja, és még valami. A kis Bé rácuppant a bálna- párnára. Alig lehetett levakarni a "haa"-ról. Csak a "brümm-brümm"- párna segített, meg egy adag jól irányzott, arcon szétkent sárgabarack fagyi dupla tölcsérrel. :)

nó cím

Egy másfél órás telefonálás hajnalok hajnalán a helyükre tudja billenteni a dolgokat. Pláne, ha a vonal másik végén egy olyan valaki hallgat és cseveg, aki egyike a hozzám legközelebb állóknak. Csak mesélt, mesélt, róla, rólam, meg sokakról még ( persze másokról csak melléktémaként :) ) és bár helyenként fájt, amit mondott, tudom, hogy igaza van és tudom, hogy komolyan gondolja. Hogy komolyan törődik velem. És hogy bizony másoknak is fontos vagyok. Csak el kell tudnom hinni. És sok minden segíthet ebben. Az emlékek. Amiket ma elkezdtem számba venni. Szortíroztam őket, mintegy utolsó lépésként a hazaköltözés keretében.

A sajátkezűleg készített bálna-párna, ami tavaly karácsonykor lopakodott az ágyamra, hatalams fekete szemeteszacskóba csomagolva- csak stílusosan.

A levélke, amiben a 18. szülinapomon vallott színt Dé, vagy a túlélőcsomag, amit a rajz alkalmasságimra kaptam- just in case of emergency.

Aztán ott van a saját készítésű nyakbavaló Etől, útravalóul, meg a kétségbeesett pillantása, hogy ugye ez most nem a vége. Kezembe akadt Vé fatörzsre pingált alkotása is, Iék meghívója életük egyik legfontosabb döntésére, meg a szívküldi valentin- kártya, amiben E kérte, higgyek magamban.

Esz Gratu- rajzocskája, amikor ötödik próbálkozás után végül mégis csak kaptam jogsit, vagy a másik Esz ( hivatalos nevén Zsé) katicás képeslapja, ami átszelte az országot, amikor nagy szükségem volt rá (Esz, akivel bár még sosem találkoztunk, mert félünk, hogy ciki lenne :), mégis négy éve boldogítjuk egymást, szigorúan internyeten keresztül) .

Ott van még Ká is, meg a sok-sok közös élmény, az egyenesen Írországból beszerzett makepovertyhistorys karkötőinkkel, stadion előtti éjszakázással, meg a szerepjátékainkkal (Bé és E, meg az ő "asszonyaik", ugyebár :) ).

Zsé, aki előkotort nekem egy utolsó utáni példányt a cédéjéből és aki nemrég egy kicsit zavarban bár, de elmondta: nem érdekli, ha már nem járok hozzá oktatódni, ő elvárja, hogy rendszeresen meglátogassam.

Az sem lehet véletlen, hogy Bé is szinte a kocsiból kilógva integet, akárhányszor összefutunk, mióta a táncparkett ördögeit alakítottuk szalagavatón. Apropó, szalagavató. Ef és Bé. Velük valami maradandót sikerült létrehozni, nekem sokat jelentett. HOgy azt mi csináltuk. Együtt. Zenéltünk. Összehoztuk. Hihetetlenül jó érzés volt látni az örömteli arcukat, miután lejöttünk a színpadról. És most is újranézni a produkciót.

Amikor már a tavaly évvégi jutalomkönyvemhez értem, benne Vé bácsi személyes üzenetével, már tényleg nem bírtam tovább. És még koránt sem volt vége a listának. Té esemesei ( "mint osztálytársatok, ha megengeditek" ), meg Eé, akinél majd' egy évig laktak a textilfestékeim, U bácsival folytatott ímélezésem, és persze a "mélyütés": a tablóképek.

A "gondolkodás- naplóm" eszembe juttatt a "nénit" is. Ő és az akaraterőm segítettek át úgy másfél éve a mélyponton, írni is fogok neki helyzetjelentést hamarosan, ahogy kérte (mert szeretne hallani még rólam, akárhogy nem tartozik ez a munkaköri kötelezettségei közé).

A nagy-nagy kacat- és emlék halom alól a szakadt E-húrú gitárom kandikált ki, kis Bé műve, már ami a szakadtsádot illeti. S bár lehet, hogy kerékbe törte ezzel rocksztár- karrieremet (hehe :) ), mégsem tudok haragudni rá. Mert felcsillan a szeme, akárhányszor meglát és mert sír, amikor haza kell mennie. Bizony, otthon ki fog neki katicát, fúj vele pitypangot, játszik repülőset, vagy ki tanítja meg fogat csikorgatni? :)

Sokan látnak bennem tehát valamit, amit lehet szeretni. Még mindig nehéz elhinni néha, bár sokat fejlődtem e téren is. Nekik már tudom adni saját magam, tudjátok, azt a lüke, szeretni és adni vágyó csajszit, aki szíturisztos- oktopuszos tengeri jeleneteket rajzol és ad ajándékba, vagy aki a "fitoplanktont evő bálnát" dobja be ektivitbe feladatként, elmutogatásra. Aki sanyiedgartheodort gyárt a szobatársai faliújságára. Aki biztat, még akkor is, sőt, főleg akkor, amikor a másik fél azt mondja: "No, ne áltass már, ezt magad sem hiheted". Mert én igenis hiszek bennük. HIszek a barátaimban. Az álmaikban. Hiszem,hogy Dé doktor néni lesz, Ká nemzetközi jótékonykodó, E remek grafikus, aki elsőre bekerül a képzőre, Vével pedig együtt fogunk kockákat gyártani. :) És talán magamban is hiszek. A saját álmaimban. ÉS a legjobb érzés az, hogy tudom, mások is hisznek bennem. És akárki akármit mond, én a mesékben is hiszek. Hogy ne hihetnék bennük, amikor páran körülöttem már részesültek is belőlük?
PS: És íme, kellemes aláfestő zene e kusza, számomra mégis sokat jelentő bejegyzés olvasgatásához. Csak nem paradox, hogy ezt a linket ide, a szöveg végére helyeztem el? :)

érett

És vége és túl vagyok rajta és most már papírom is van róla, hogy érett vagyok, szóval kételynek helye nincs. :)

És egy igazi glükpilc vagyok a tetejjébe, még egy kis poénkodás is belefért: " Most pedig főzőcskézni fogok. ... És ha berakom víz alá, ismét kiegyenesedik a bimetall. Megmutassam? Ne? Pedig az is igencsak izgalmas." Mindezért meg is kaptam a már oly megérdemelt két cuppanósat U tanár úrtól. Ohh... ;)

Most pedig nyár és Balaton és láblógatás és fülig érő száj és sok és és káröröm, de csak igazán pici és csak azért, hogy bosszantsam egy igazán picit a mi még éretleneinket. :)

És felszabadult vagyok és boldog és legszívesebben megölelném az egész világot (bár mint tudjuk, ez elég nehéz lenne, pusztán a Föld sugara 6378 km ).És utazni fogok ( ezen négypíszerhatezerháromszázhetvennyolcanégyzeten négyzetkilométernyi felület rengeteg lehetőséget kínál) és bár még nem tudom, hova és mikor és kivel, de igenis fogok, mert az kell és mert megérdemlem. (És innentől a szőrnyűséges matek humor kikapcs :) ). És csudálatos és gyönyörletes vakációm lesz és imádni fogom, meg engem is imádni fognak. :)

És kaptam egy igazán ígéretes ímélt is, és padlót fogtam, ezt muszáj idézni :)

"Hi Your advert on Gumtree caught my eye I am unable to offer you a full time job but I can offer you a load of cash I am a businessman based in London. Occasionally I like to take time outand have some relaxation. So I'm looking for someone to give me a massage/stress relief - say every week - for at least £ 100 cash every time I'm a good looking guy, very laid back personality. Take care Joe"

Hát igen, a kisugárzásom... :) Erre én még válaszolni is fogok, ez annyira vicces. You know, I only have to seize this fantastic opportunity. He must be Mr Perfect :)

PS És?

mint aki

" Kosztolányi Mint aki a sínek közé esett... című verséhez Karinthy paródiát írt, mely a vers központi képét emeli ki szemléletesen, mégpedig: szar meghalni." :)

Néha elég mókás magyarjegyzetet olvasgatni. Amúgy meg már lassan vége lehetne ennek az éreccségi- mizériának, kezdem nagyon unni. Meg azt is, hogy már napok óta nem kommunikálok a külvilággal.

lüke

Részlet Fizika kezdőknek című, készülőben lévő művemből:

" Hogyan határozzuk meg a Föld tömegét?

Először is, szerezzünk egy ásót, egy tiplit és egy kampót. Ezekkel karöltve utazzunk bolygónk egy tetszőleges, általunk preferált pontjára. Személy szerint a déli sarkot ajánlanám, kedvező klímája, a barátságos őslakók és egyéb, későbbiekben leírt okok miatt. Tehát, ássunk egy, a tiplinek megfelelő mélységű és szélességű gödröt, majd helyezzük bele a tiplit a kampóval együtt. Ásás közben vigyázzunk, különösen a déli sarkon, nehogy fejjel lefelé lógva arcon találjuk dobni magunkat a lefelé hulló földmennyiséggel. Ha ez mégis bekövetkezne, elégtételt nyerhetünk bolygónk e kampónál fogva történő felakasztása után, mikor is az egész északi félteke lakói hirtelen a talajról lefelé lógva találják magukat. Ezen kampónál fogva szállítsuk el bolygónkat egy másik, az egyszerűség kedvéért Naprendszer- beli másik bolygó gravitációs terébe. Legyen ez jelen esetben a Merkúr! Egy megfelelő paraméterekkel rendelkező állványra akasszunk rugós erőmérőt, arra pedig a Földet . A kísérlet elvégzésekor ügyeljünk rá, hogy mindez a Merkúr felszínének közelében hajtassék végre, a nehézségi gyorsulás értékével való könnyebb számolás végett ( az ugyanis ott ismert). Ezek után nincs más dolgunk, mint leolvasni a rugós erőmérőt, természetesen azzal egy szintbe helyezve szemmagasságunkat. Így megkapjuk a Föld súlyát, melyet elosztva a Merkúr felszínén mérhető nehézségi gyorsulás értékével ( ennek mérésével a 9. fejezetben foglalkozunk) , s máris megkapjuk bolygónk tömegét. "

Nem is olyan bonyolult, ugye? :)

fantörpisch

Az nem ér, hogy kedves drága édesapámnak a vadisúj hiperszuperextrajó mobilján a két csengőhangja közül mindkettő az én kedvenc dalocskám. Hát milyen világban élünk, kéremszépen? :)

A mai napom másik fő problémája, hogy nem fér a fejembe, hogyan lehet a gázok belső energiája mindenfajta állapotváltozásnál kisenszernagycévészernagyté. Ja, és hogy a szabadsági fokos baromkodás helyett pontosan mikor is fix az a háromketted.

Ja, és beszorult a jobb kisujjam a tiktakos dobozba, vagy tíz percig nem bírtam kiszabadítani magam. Hát igen, zajlik az élet. :) l

Rém izgalmas blogbejegyzést olvashattatok, ismételten. :)

weird

Az tényleg furcsa, pontosabban "durvás", Dét idézve, hogy én nem szoktam álmodni? Tudom, olyan nincs, legfeljebb nem emlékszem az álmokra. Na de most tényleg, évente max kétszer- háromszor tudatosul bennem, hogy egyáltalán álmodtam valamit, akkor sem tudom felébredve, hogy mit is. Talán egyszer volt már rémálmom is. Úgy négy éve. No?

lufik

Az hogy van az, hogy mikor végre összejönne ( már ha, persze...) egy kiruccanás lyúkéjbe, annak időpontja természetszerűen egybeesik minden olyan mókával, ami a nyár kihagyhatatlan kelléke lenne ( úgy mint utcazene, völgy, balatonátúszás, mifene) ? Még semmi nem biztos, persze.

Ja tényleg, tegnap volt a matek szóbeli, ezúton is köszönöm azoknak, akik szorítottak értem, hát majd meglássuk. Tegnap még úgy éreztem, jól sikerült, mára már kissé elbizonytalanodtam. Kissé szétszórt voltam, majdnem elfelejtettem, hogy feladatot is kell megoldanom :), meg közölték, hogy a bizonyításomban van egy tétel, amit szintén bizonyítani kell, de meg lehet kerülni, sokkal egyszerűbben is el lehet jutni addig. Én erre megkérdeztem, hogy akkor bizonyítsak-e mást. :) Aztán persze rájöttem, hol a csavar, de ezen elkezdtek kuncogni. No meg azt sem tudom, mennyire értékelik ilyen helyen az iróniát, no mindegy, hű voltam magamhoz, az a lényeg. :)

Amúgy meg maradt még 12 nap, 100 tétel és én, hát mi kell még a garantált szórakozáshoz? :)

Ja, és tegnap ismét a ricsárd gír hasonmás buszsofőr szállított haza. Kezdem megalapozottnak hinni gyanúmat, miszerint követ engem. :)

Amúgy teljesen rákattantam egy bizonyos lara képeire, de úgy vettem észre, a környezetemből elég sokan felfedezték már. Most egy lufis jön.

Ezt meg nézzétek meg -bár lehet, hogy már mutattam. Lyútú- koncertet akarok, de sürgősen. :)

ennyi

Ma dolgozat-megtekintettünk. Rém izgi volt. :)

Ezen kívül ismét a ricsárd gír hasonmás buszsofőrrel utaztam.

És kiloptunk a fizika szertárból, sőt, négy példányban le is fénymásoltattunk titkos, kizárólagosan tanári példánynak számító dolgokat. Aztán meg vissza is loptuk őket. Szóval bűnöztünk. :)

Hát, ennyi máról, szűkszavúan.

Holnap meg tessék drukkolni nekem, holmi matek emelt szóbeli ürügyén.

Közben meg kutatok a koleszos kompjúter képek mappájában. Próbáljátok ki, irtó poén! :)

EDITED- Tudtátok, hogy az esővíz selymesebbé teszi a hajat? De csak akkor, ha ti magatok is bőrig áztok mellé. Fura, de így van. Ez a titok, én ma kipróbáltam ;),

szentimentális

Nem szeretem az internet. Tudom, maradjak csöndben, mert így legalább könnyen tudok kommunikálni rég nem látott ismerősökkel és miegyebekkel, akikkel amúgy nem tudnék. De most, vagy 10 üzenet, ímél megírása után, leszívott aggyal, hogyan álljak is neki bármi értelmes elfoglaltságnak? Tudom, jó kifogás... :)

Amúgy azt kellett észrevennem, hogy személyiségem egészen váradtlan fordulat eredményeként elkezdett irtó szociális irányokban haladni. Tudniillik hetente kirándulok béába. És jó ott nekem. Együtt vagyunk, mikor hogyan s kivel ( tegnap például öten az egész évfolyamból) és valahogy más alapokra helyeződnek a kapcsolatok. És rá kellett jönnöm: szeretem, ha szeretnek. :) Ami persze elég egoista kijelentés lenne, ha nem tenném hozzá gyorsan, hogy szeretem, ha szerethetek. ÉS igen, szeretek kötődni valakihez- pontosabban sok valakikhez. :) És tartozni valahova. És szentimentális bejegyzéseket irogatni a blogomra. :)

No meg persze a tanáregységek sem maradnak ki a mókából. Iskolánk híres- neves közvetlen tanár- diák viszonya még inkább igazolódni látszik. Mert ugyebár kaptunk egy olyan ímélt kedves u tanár úrtól, hogy ihajj, nem is beszélve a másik uval foyltatott eszmecseréimről. Nekem mondjuk akkor is Vé marad a nambervan. Mert megbízik bennünk és mert beavat minket csuda dolgokba. Halkan megsúgom, hogy amit Csé halkan megsúgott szerenádon, az valóban úgy is van. Váratlan fordulat ez őt ismerve, nem? :)

Ja, és magyarázza már el valaki, hogyan kell stílusosan tömöríteni egy albumnyi empéhármat ímélmellékletbe! :)