szentimentális

Nem szeretem az internet. Tudom, maradjak csöndben, mert így legalább könnyen tudok kommunikálni rég nem látott ismerősökkel és miegyebekkel, akikkel amúgy nem tudnék. De most, vagy 10 üzenet, ímél megírása után, leszívott aggyal, hogyan álljak is neki bármi értelmes elfoglaltságnak? Tudom, jó kifogás... :)

Amúgy azt kellett észrevennem, hogy személyiségem egészen váradtlan fordulat eredményeként elkezdett irtó szociális irányokban haladni. Tudniillik hetente kirándulok béába. És jó ott nekem. Együtt vagyunk, mikor hogyan s kivel ( tegnap például öten az egész évfolyamból) és valahogy más alapokra helyeződnek a kapcsolatok. És rá kellett jönnöm: szeretem, ha szeretnek. :) Ami persze elég egoista kijelentés lenne, ha nem tenném hozzá gyorsan, hogy szeretem, ha szerethetek. ÉS igen, szeretek kötődni valakihez- pontosabban sok valakikhez. :) És tartozni valahova. És szentimentális bejegyzéseket irogatni a blogomra. :)

No meg persze a tanáregységek sem maradnak ki a mókából. Iskolánk híres- neves közvetlen tanár- diák viszonya még inkább igazolódni látszik. Mert ugyebár kaptunk egy olyan ímélt kedves u tanár úrtól, hogy ihajj, nem is beszélve a másik uval foyltatott eszmecseréimről. Nekem mondjuk akkor is Vé marad a nambervan. Mert megbízik bennünk és mert beavat minket csuda dolgokba. Halkan megsúgom, hogy amit Csé halkan megsúgott szerenádon, az valóban úgy is van. Váratlan fordulat ez őt ismerve, nem? :)

Ja, és magyarázza már el valaki, hogyan kell stílusosan tömöríteni egy albumnyi empéhármat ímélmellékletbe! :)