vegyes/ mixed

A mai nap (most már mondhatom) vicces sztorija az volt, mikor négyen is vállalkoztunk volna arra, hogy lefogjuk imádott háziállatunkat, míg másvalaki ( persze ez csak nézőpont kérdése) végzi el a lázmérés tényleges műveletét. Kedvenc édesapám :) tréfálkozott ekkor imígyen: jó, hát, négyen fogjuk, aztán előbb- utóbb csak beleül, nem? :) Hogy egytelen érdekes részletet se mulasszak el (mennyire csípitek a naturalista ábrázolásmódot?), nem volt láza, harminchétöt neki tökéletesen normális, azóta pedig már inni is elkezdett, az egybegyűlt családtagok nagy örömére. Lehet, hogy csak tettette az egészet, hogy minden körülötte forogjon. Önző dolog ez egy cicustól. :)
Amúgy meg ismét kiderült számomra, hogy éjjel telefonálgatni mókás dolog, pláne órákon keresztül, pláne ha engem hívnak. A kommunikáció és önkifejezés médiumai iránti csodálatom már csak azzal fokozódhatna, ha a kedves blogspot nem ébredt volna öntudatra, különböző nekem nem tetsző módon rendezgetve a beírt szöveget. Meg persze az sem ártana, hogy ha már valaki kommunikációra adja a fejét, akkor legyen célja is vele, és ennek tudatában is legyen. Ha valaki át mond, mondjon bét is. Vagy cét. Az már mindegy, csak lehessen tudni, melyikre esett a választása. Személy szerint mindig is a cét szerettem jobban. Kevesebb benne a kunkor.