vége

Sorban szignóztuk az angol szótárakat, az almádis évek emlékére, még a pincér is aláírta. Tablóképcsere, igen, tudom, bocsi, én még nem írtam meg, csak egyet, majd banketten, oksa?

Küszködés, hogy valahogy letuszkoljuk a lasagne-t, aztán egyesek még fagyira is vállalkoztak, visszafelé busz, egymáson fekvés/ fetrengés, huh, de tele vagyok, kajára se bírok nézni két napig, nem más-, csak negyednaposan, egymásra mosolygások és hogy is volt az, hogy ez nem megy be szentkirályra. Visszaérve még egy kis grey's anatomy, bár kábé harmincévesen senki senem lehet ám befutott agysebész. Hiányozni fogtok, és nem azért, mert úgy érzem, képtelen és lusta vagyok kiépíteni új kapcsolatokat. Azért, mert félek, hogy veletek már nem lehet ugyanolyan. Ahogy Zé mondta: I hate the ends. csak most kezdem felfogni. Ballagáson még nem. Jövő héten még úgyis találkozunk. Hát, most már nem. nem úgy.

Amúgy ballagás... Eljön velem valaki Párizsba a nyáron? Mostkomolyan.