bódog

Már megintcsak nagyon ért egy blogbejegyzés, mert most meg egészen jó kedvem van (huh, elgondolkodtató, hogy esetleg nem egy hangulatingadozással megáldott p*csa vagyok-é :) ). Az úgy volt, hogy tegnap egy pillanatot leszámítva 5 centivel a föld felett, teccik tudni. Ugyanis ötöske lett a matek tézém dzsiometriből, egyedüliként a csoportban, 84 %-kal. Nem rossz, tekintve, hogy a kimaradt egyetlen feladat megoldása egyből bevillant, amint kiosztottuk a dolgozatot. Persze azért Várkuti bácsi jóindulatú pontozása is segített Juditkának. Egy kicsi innen, egy kicsi amonnan, hatalmas elszámolás mindenonnan. :)
Rá kellett amúgy jönnöm, hogy jó, ha az ember vidám, és úgy éri, csak jó dolgok történhetnek vele, mert akkor valóban csak azok fognak (ennek ellenpéldája a péntek 13 névre hallgató napom volt, amit hamarosan megörökítek egy utólagos blogbejegyzésben, szóval rettegjetek! :) ).
Vegyük például a tegnapi napot! Ügyeske matekdoga, okoska fizikafakton (már tudja, mekkora hülyeségeket kérdez a Gepi), bemegy rajzolni, Uray bácsi bókol neki a buszon( "Maga is önbizalomhiányos. Nem szabad. aztán majd ír egy fantasztikus éreccségit és még lesz képe csodálkozni" :) ), előtte még felhívja Tarczy mestert, hogy megkérje, hadd csinálhassa a beállítást.És a beállítás jó lesz, legalább is olyan béemes, és három óra alatt kidolgozott tónusokkal, meg szinte tökéletes szerkezettel büszkélkedhető rajzot produkál. És örül. Nagyon. Anyukájának elmondja, ami a szivecskéjét nyomja, és menyire jó volt, hogy megtette! Érkezik az esemes, a biztatás, a tanácsok, valahogy biztonságban érzem most magam, valaki segíti a lépteimet. Rajz közben az ő zenéjét hallgatják, snowpatrolstereophonicskillerswhitestripes, s mi szemnek- szájnak ingere. Enyhén nagyon feldobódott állapotban battyog Tarczyval és Eszterrel a busz felé, a pályaudvaron rajzokat fixálnak hajlakkal, a buszon röhögcsélnek, de nagyon. És Tarczy bácsinak van már hajacskája, képzeljétek ám! Még messze van a hosszú szőke göndörtől, de azért nem semmi. Már sapkát is hord, amióta van haja, hihi :). KÉt szépet is mondott nekem tegnap, egyrészt hogy kellene kiállítást rendezni a képeimből a suliban (beszéljek Immiboyjal -hát beszél a halál :) ), másrészt meg :Olyanok vagytok, mint egy Monty Python film élőben. -(megj.: Eszter+én). Hazaér és sonkás pizza várja, egyenesen a szkúl kántínből, teát készít és örömködik, mert megérkezett a Szusy levele otthonra (katicás! :) ), félig felolvastatja anyukájával a telefonba és ismét örömködik. Még gyorsan befejezi a teljes középiskolai fizika tananyagot a nap méltó befejezéseként.
Ma meg halat csinál a Dóri lefejezett dinós radírjából és az összecsuklós zsiráfjával figyel és bólogat brit civen ( I'm happy you're having a great time, It's like you were in the kindergarten), és ha nem lógnaneki egy szívességgel, akkor azért mégiscsak megharagudna Kulcsár tanárnőre , amiért mindezt nem értékelte. Bár őt is meg lehet érteni, fontos tudnunk, hogy a channel five-on milyen sitcomok vannak, és milyenek a BBC one-on. A szokásos jelmondat: brit civ rulez. :)
Összevissza ugrálva az időben, még a szombaton és boldogságos volt, Zsolti bácsi átvett tőlem pár szokást ( rendebendi, oksimoksi és a többiek :) ), fuvoláztunk is egy jót (Quantzot) meg egy jót dumáltunk, és ott hagyott két kiló húst a zeneiskolában. Akkor jutott eszébe, amikor épp azt ecsetelte, hogy mert ugye a rajzot sem lehet úgy mérni, mint két kiló húst. :).
KEdvenc poénjaim az elmúlt pár nap alapján: pénteken említettem a Vicának a se ki, se be, se nyő címűt, majd az értetlen pillantásra válaszul elárultam a poént: BEsenyő! Erre ő:Jajj, erre két hét alatt sem jöttem volna most rá. :)
Bioszóra, szokásos party hangulat, tanár: Ha három értelems szempárt látok a teremben. erre én: És az is összességében több, mint három ember részéről.
MEg tökélyre fejlesztettem a térd- reflexes poénomat, ha még nem hallottál róla, kérj meg, szívesen megmutatom, legalább produkálhatom magam. :)
Hát ennyi.Most pedig úgy, de úgy ellógom a töri órát, hogy csak na! :)
ui.:Őszintén zólva eléggé meguntam már a nagy kezdőbetűket a nevek heylén blogolás közben, meg aztén így olyan személytelen i lett egy kicsit a mondanivalóm. Most meg akkor átmegyek személyeskedésbe, persze csak ha senkinek a személyiségi jogai nem sértődnek meg. :)