csütörtök, április 12, 2007

örülnék, ha

Most végeztem a térrek. házimmal, ötven perc alatt az egy óra helyett. Nem rossz, mondhatnánk, ha nem lett volna extra holt primitív. Felvételin úgysem ilyen lesz, hanem extra-holt dugig boltívekkel, rámpákkal, ajtókkal és dupla ablakokkal, lépcsővel, rózsaablakkal, úszómedencével, bélletes kapuval, meg a bentlakó családdal együtt, ez holtziher. :) De addig még két hét, szóval simaliba. MEgnyugtató távolság. Én meg örülhetnék, ha nem lógatnám az orrom. És biza jó lenne. Örülhetnék, ha meglenne mégis valami csoda folytán az angol érettségim, bár már úgy vagyok vele, hogy nem is ez a része érdekel a legjobban. Hidegen hagy, hogy elkúrtam, nem kicsit, hanem nagyon, meg az is, hogy lepontoztak még ennek tetejjébe. *cenzúrázva- szöveg kikapcs*.....


*szöveg bekapcs*
ui.: vagy mégis?
ui2.: Lőjjetek már le!!!
ui3.: Az az én problémám, hogy mindent túl komolyan veszek, gyerekek.
ui4.: Egysszer majd lehetek én is boldog?