some surprise

Most bukkantam rá és teljesen odavagyok érte. Valami hihetetlenül jó, és végre találtam egy énekesnőt is, akinek tetszik a hangja, de úgy igazán.
Ja, és persze bejött amit a lyútyúbos videókról jósoltam, önismeretért piros pont. :)

csatlakozom a klubhoz

I'm reading...(just one note: ... and it's more than perfect )

Aidy

Adrian Mole naplóját olvasok, kábé a huszadik kötetet ( amiben a kezdetben tizenhárom és háromnegyed éves főhős már harmincnégy és háromnegyed), ami számomra sorban a tizenkilencedik, mivel egyet azért kihagytam. Meglepő, de ez is hihetetlenül élvezetes, bár hosszú távon nem ajánlatos ezt az elfoglaltságot űzni, kezd rámragadni a sítlus, meg a könyv hangulata. Ha a továbbiakban szóba hoznám a transzszibériai expressz 1954- es menetrendjét orosz nyelven, esetleg Gyögy korabeli babaházakat, vagy a "Szegény Kormi mennybe ment... " kezdetű verset, bocsássatok meg nekem. :)
Jelentem, ismét gitározni tanulok. Az ujjaim tropára mentek, a pár napos kényszerpihenő tulajdonképpen jót is tett nekik. Még az sem nagyon tud érdekelni, hogy a gitárom enyhén gyermekméret, eredetlieg nem balkezes és mint már említettem, a húrokon legyalulom az ujjaimat. Lelkes vagyok, és ez nem pusztán abból derül ki, hogy napi tízszer meghallgatom a snow patrol remekbe szabott akusztik performenszeit, bár ez teszi ki tetemes részét a hangszerrel való ismerkedésemnek. :)
Ja, és említettem már nektek, mit kérek névnapomra? Csak hogy témánál maradjak: egy Gary Lightbodyt, piros szalaggal átkötve, megnyírva, gitárral a kézben, az északír birkapásztor akcentusából egy parányit lefaragva. :) No, eztet. (Komolyan mondom, úgy bezsongtam, mint egy tizenkétéves tinilány, borzasztó :) )
És ha feltűnt volna: újabban személyes témákról nem nagyon írok. Kicsit még meg vagyok szeppenve ( igen, a macska meg fel van mászva a fára és le van lógva a farka) blogom elképesztően magas olvasottsága miatt. Addig is marad a zavart csacsogás mindenféle csacskaságokról. Élvezzétek kellőképpen. :)
MÉg valami: asszem, rá fogok kapni a közeljövőben a youtube-os videók blogra pakolására. Sőt, a jövő már elkezdődött. :)

esső

Jön a vihar idefelé. Az áram meg elfelé, halleluja.

a jó, a rossz és a kevésbé

Ifjúsági irodalmat olvasni egy napon belül ötszáz oldal, azaz két könyv erejéig jó dolog. Az már kevésbé, hogy tele vannak ezek a kötetek elgépelésekkel, helyesírási hibákkal. Ebből művelődjön a befolyásolható fiatalság? Nekem mondlyuk már mindegy, a kedvessen limonádé történetet követtem csak, igyekezve az apróbb kellemetlenségeket figyelmen kívül hatyni. Mert vannak időszakok, amikor egy komojabb olvasmánnyal nem bírok mit kezdeni. Ilyenkor jönnek jól ezek a könyvecskék ( a szerzőket a konkrét könyvcímekkel egyetemben inkább mellőzöm, túl kompromittáló lenne :) ), amik mára ellepték a piacot. Hála a tömeggyártásnak. Ezért romlik a minőség is. Meg az én helyesírásom is. (Bár lyelen belyegyzést olvasva biztos felmerül benned a kérdés, hogy miről is beszélek. :) ). Amúgy találtam pár frappáns idevágó mondatot, stílszerűen a guglin ( de nem mondom meg, mejik szóra kerestem rá :) ):
"Sokan használják a Google-t arra, hogy ellenőrizzék: helyes-e az a kifejezés, amit írni szeretnének. Például a Google-ba beírva a muszály szót (amit helyesen muszájnak kell írni), megkapjuk, hogy 10600, míg a pontos muszáj változat közel 70000 oldalon fordul elő." :)
Kétmondatos blogra akadni amúgy jó dolog. Az már kevésbé, hogy ragadós a stílus: írásművészetem erősségei hosszabb távon domborodnak csak ki ugyanis. :)
A felvi.hu meg az OFIK-kal egyetemben cseszheti, üzenem nekik. Rettegésben tartják itt az embert. ( Ez volt a rossz, a többi ízlés dolga)

a habos kakaó- á la Judit

Kakaót borítani a klaviatúrára - ez is csak én lehetek! :) ( A recept amúgy nagyon jó, köszi, mirtillke, a billentyűzetemnek is olyannyira ízlett, hogy nem nagyon akart megválni tőle. Miután elkortyolta, meg is büfiztettem, úgyhogy most már minden rendben:) )