Nincs mit tenni, gyerekek, ő jön, mindannyiunk közös kedvence, a hős, a hírhedt, a nagyszerű: II. András ( 1205- 35) :) Hahó, mindenki, Juditka átment a KRESZ- vizsgán, úgyhogy háromszoros hurrá nekijje. Most már tényleg csak egy icikepicike választ el a legális gyalogoa- gázolástól. Addig se feledjétek: LANKADATLAN ÉBERSÉG! Adolfkával megünnepeltük sikeres tesztemet. Tegnap jól a pohár mélyére néztünk mindketten. Ki is rittyentette magát az alkalomra, mint látható. Ünnepi ruhát öltött, mint az oszján koncerteken szokott. :)

Kiderült, hog van belőlem még egy, és ez bizony nem tréfadolog. Egyszer, amikor a gúgölön beírtam a nevem puszta önimádatból, valami alföldi tanárnőt is kidobott. Ebbe még bele is törődtem volna, mert az illető férjezett, szóval XY- né is van a neve előtt. Na de most. Beírom a nevecskémet, és kettő jön ki belőle. A Balaton- átúszás eredményeinél. Na mondom, nem hittem volna, hogy ennyire nincs renben a lelki világom. MIndegy, túltettem magam rajta, pláne, hogy az alteregómnál 1 órával gyorsabb voltam. :) Szépazélet. Amúgy meg Steinmetz Barnáék csak 2-szer úsznak gyorsabban nálam, úgyhogy helyén az önbecsülésem, nem kell aggódni. :) Ja, mondtam már, hogy egy kompon utaztam velük. Juhúúúú * Juditka hülyekispicsa rovatunkat hallhatták*
Előkerült a régi írógépünk, még a szocializmus hagyatéka, és most folyton azon lógok, olyan vicces. :)
Egyébként elhatároztam, hogy most jól leszek. És be is fogom tartani. MEguntam már, hogy pölö az a szegény srác holmi idegi nehézségekkel küszködőnek néz, pedig még nem is beszéltem vele, meg ilyenek. De ennek vége. Eldöntöttem ( már megint). Hajráhajrá. Mindenkinek ajánlom eme könyvecskét, kész csodaszer.

MIt írhatnék még, eme zagyva összevisszaság után? Osszak meg még valamit a nagyérdeművel? Talán annyit, hogy megint szoros szálak fűznek ehez, jelenleg a franicia riviéra tájékán töltjük unalmas hétköznapjainkat. :) Onnan csók mindenkinek.

Ui.: gyönyörű, wunderschön, beautiful

Ui./2.: Ti is nézitek a House-t? :)

III. László ( 1204- 05)

Átúsztam! Oda- vissza, négyszer is :) Na jó, nem, csak háromszor. MIndenesetre a kis pocsolya nem fogott ki rajtam. 2 óra 26 perc akárhány másodpercembe lerült. De megérte. Jövőre is megyek. :)

Imre ( 1196- 1204)

Azért jól csinálom ezt a blog- dolgot, nem? Írok 4-5 naponta, hogy úgy tűnjön, mintha olyan rohadt elfoglalt lennék, hogy ezt már egyszerűen nem bírom bezsúfolni a programjaim közé. :) De bele kéne húznom, mert A.) ez a zsúfolt porgoram dolog egy idő után nem túl hiteles, B.) soha a büdös életben nem fog elfogyni az Árpád- ház. És én már vegyesháziakat akarok! :)
Pár napja gondoltam rá, hogy firkantok ide valamit, csak ismét kiütéssel győzött a lustaság. Valami hasonló lett volna az a poszt:

III. Béci ( 1172- 96)

Helyzet a következő: pénteken már dójcslándban lehetnék dójcsok és egyéb nemzetek tízéves képviselőivel körülvéve. Hmm, csábító ajánlat. Viszont ha mégsenem, akkor EFOTT Dével, meg Balaton- átúszás (oda- vissza :), majd sikeres KRESZ- vizsga. És mindezt ilyen sorrendben. Most micsináljak?

ui.: Közeleg Adolfka szülije! :) Vegyetek neki ti is ajándékot! De sokat ám!

Na szóval, ez az a poszt, amely sosem született meg. Talán nem is kár, hogy nem került publikálásra. Huppsz! :)
Azóta kissé változott a helyzet, Dé ugyanis dolgozik. Finoman arra utalt, mikor közölte, hogy se EFOTT, se Balaton- keresztbe- kasul- össze- vissza úszás. Hát szépen állunk. Akkor én most kivel ússzam át? Megkérdeztem GéDét, de nem ér rá. HáPé (nem herri potter ) szintén nem vállalja be, pedig neki valami rejtett oknál fogva különösen örültem volna. :) MOst találtunk valakiket, akik csoportosan mennek, és akiket ugyan nem ismerek, de találkoztam már olyannal, aki ismeri őket. Jó, mi? :) Gyerekek, nem akarja velem valaki átúszni a Balatont? Lécciléccilécci. De olyan ne jelentkezzen, aki rém gyors meg edzett, mert kettőt nézek, aztán ő már harmadszorra ér át a túlpartra.
Ja, voltam Pesten, és megsasoltam a Béemét kívülről. És rájöttem, hogy jajj de annyira de nagyon szeretnék oda járni. Aztán megszálltak a rémképek a következő év borzalmairól, szóval heuréka.
Ká jövő héten jön haza Krétáról. Szegényke. :) Ma írnom kéne neki, megkérdezni, mikor szándékozik belevetni magát a Művészetek Völgye elnevezésű kulturális- szórakoztató programsorozat színes kavalkádjába. Tuti akkor, amikor én nem érek rá. :)
Esz, légy szíves, legyél fenn szkájpon valamikor a mai nap folyamán, mielőtt még elutaznál kiscsaládoddal kroésiába, mert hiányollak ám.
Na jó, mára bőven sok volt belőlem már így is. Majd holnap csinálok uszodai élméynbeszámolót. Gondolom, alig várjátok. :)
Na, csóközön.

IV. Isti ( 1163- 64)

Rájöttem, hogy menetrend szerint esténként borulok el, úgyhogy most kell megírnom ezt a posztot, mégha dög lusta is vagyok, meg ilyenek, mert mégsem ér, hogy már mittomén mióta nem közöltem semmit a nagyérdeművel. Még a végén valaki hiányolni kezdene! Azt semmiképp nem szeretném. :)
Voltunk uccazenén Dével, még Bével, meg az öccsével, és persze toronymagasan nyertük Dével a népszerűségi versenyt. Ellenünk kár ringbe szállni. Pláne, ha ilyenről van szó. Kispál is volt, mondjuk jól eleresztették magukat szerény véleményem szerint, de azért jó volt. A kedvencem az egészben Bé folyamatos sértődött képe volt, és szórakoztatóak voltak a Nincs kedvünk máshova menni? és hasonló jelentéskörbe tartozó kérdései is. :)
Jelentem, barnulok. Na persze nem teljesen természetesen, a naptól nekem csak kijön 1 tonna szeplő, kellően hosszú kellően kevés naptejjel eltöltött idő után esetleg hólyagosra égek, amúgy nuku hatás. Szóval önbarnulok. A Dáv fantasztikus csodatestápolójával, mely egynegyedrész hidratálókrémet és a bőrben is megtalálható lipideket tartalmaz.
Tegnap KRESZ-en teszteket írtunk, az összesen megbuktam volna, hol csak kicsit, hol meg nagyon. Azért azzal biztatom magam, hogy egyrészt még semmit nem tanultam rá, másrészt meg a földkerekén annyi hüjje rohangál és közölük annyinak van jogsija, hogy egyszerűen kizárt, hogy ne sikerüljön.
Szól a Sláger. Az megy, hogy Nagyon kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a büszke nőt....salalalallaaaa :)

II. László ( 1162- 63)

Elsősegélyvizsga letudva. A véletlenek fantörpikusan klappoltak, jó tudni, hogy ilyen velem is történhet, bár ritkán és akkor sincs jelentőségük. Jólvan, lebuktam, megint előtört belőlem az a mérhetetlenül nagy optimizmusom. Most nem vagyok jól. Nagyon nem. Talán mégis el kéne mennem az Enhez. Bár az még önmagában nem orvosság.
Amúgy egy lepkével töltöttem az előző éjszakát. MÉg akkor is ott volt, amikor hazaértem a vizsgáról. Le akartam fényképezni, de köztudottan nem kedvelik ezen rovarok a hirtelen mozdulatokat, én meg ugyebár köztudottan...ahh, hagyjuk. Azért jó volt.
Akartam írni még valami hasonlóan vicceset és feldobódott hangulatút, de elfelejtettem. Talán jobb is. Megyek, összekaparom magam. Csak lenne már vége...
Holnap majd valami mókásat firkantok, örüljön a publikum.

Ugye ő jön? III. Pistván ( 1162- 72)

Hátszóval, most jól összeszégyellem magam, mert nem folytattam netéletet az elmúlt napokban ( ezen perverziót igen nehéz felfüggeszteni) és jól elmulasztottam az enivörszörit, Ká útrakelését, Dének a felhívását ( a mai nap folyamán ezt még megteszem) és sok egyéb huncutkodást. Mondanám, hogy de majd most bepótolom, csakhogy az már nem az igazi. Egy éve ugyanis ilyenkor már Berlinben volt konci, ami azért egy kicsit odébb van, de ettől most jótékonyan eltekintek, persze. Mit számít az a pár száz kilométer? A szeretet mindent áthidal, vagy valami ilyesmi.

KáHá ( szólt, hogy a Ká félreérthető, erről meg nem fog rájönni, hogy ez ő, de sebaj) már napok óta görög istenekkel mulatja az időt. Ja, amúgy ő írt kommentet ide, a blogomra. Ez azt jelenti, hogy népszerű vagyok! Ezaz! :) Sőt, még szó szerint idézett a netnaplójában is. Azért nem semmi. Büszke vagyok magamra ( nemám).

Vépében mikor van uccazene, nem most? Mert akkor arra akarom elhívni a Dét, utána meg hozzánk, csak még nem tud róla, meg még ki kell fundálnom, pontosan mikor is ejthetnénk meg a találkát. ( Ez most egy rejtett felhívás volt Dé részére, persze csak ha ellátogat ide, szerény kis hajlékomba) .

Eszről semmi hír, tuti itt van a környéken, nekem meg nem szólt, szóval idén is lőttek a légyottnak. Hát jajj.

MÁr harmadik napja kelek hajnalban és megyek úszni hugocskám kíséretében. Igen praktikus oldalai is vannak testvérkémnek a túláradó szereteten kívül, ő ugyanis fel tud kelni időben és kirángat az égyból. Semmi mással nem tudom magyarázni eme fantasztikus tulajdonságát, minthogy nálam öt évvel fiatalabb karosszériája gyorsabban regenerálódik. :) Ma megkért a medencetakarító srác, hogy hozzak fel egy csempét a pancsi aljáról. Megtettem, és mindenki elámult, milyen ügyi vagyok, mert elsőre sikerült ám, bibííí. Aztán hálából még megmutatta, hol van pénz a púl alján. Így szedtem össze kemény huszonkettő forintot, ami már még kevesebbet ér, mint amikor elhagyták, mert azóta rendesen gyengült ...akarom mondani, inflálódott ( csók Csé tanár úrnak).

Aztán főztem is az elmúlt napokban, ehetőt, ógyhogy egysuerűen fantörpisch, ráadásul a család egy tagja sem lépett sztrájkba a kaja minősége miatt. A kedvencem az volt, amikor csirkemellett kellett kockákra vágni. Megpróbáltam nem arra gondolni közben, hogy szegényke pár hónapja még vígan kapirgált, kotkodácsolt, pislogott, evett- ivott, gyepzsírt hagyott, tojást tojt, estébé. ( Hogy Rooker Zsolttit idézzem: " Élénk képzelőerőre és becsukott szemre volt szükségem ahhoz, hogy meg tudja enni a menzán elém rakott, kétes eredetű organizmust. " )

Kedden elsősegélyvizsga, brühü. Ja, és még nemtom, hogy menjek-é dójcslándba. Ninics túl sok kedvem 1000 km-en keresztül olyanokkal egy kocsiba zsúfolódva zötykölődni, akiket nem bírok elviselni, csak azért, hogy megérkezzek 60 tízéves közé egy hétre. És ezért még fizessek is? Naneámmá.

Innentől kezdve jelen posztot olvasni szigorúan saját felelősségre! Azon lyútú-rajongó szánalmas sorai, aki én lennék, ebben a témában borzalmasan unalmasak lehetnek egyes, nem lyútú-rajongó fajtársai számára, sőt, még pixelcsodákkal is megspékeltem a beszámolót.

Szóval, a konciévforduló. Képzeljétek azt, hogy ma van júl. 5. ! :)

Szóval, egy éve ilyenkor nekem nagyon jó volt. Így vártunk mi is, ráadásul pont mellettük. Leégtem, megfáztam, arcüreggyuszim lett, összegémberedtem, kerék alá tettek, onnan is kivettek, salalalalaaa...Úgy elröpült az a harmincegynehány várakozással töltött óra, hogy észre sem vettük, máris bent álltunk a stadionban. Ott vagyunk mi ezen a képen, közvetlenül a színpad előtt, csak a tömeg mögöttünk áll. Aki megtalál minket ezen a fotón, kap egy csokit. :) Ehhez még annyit, hogy szakadt az eső, vízes volt a színpad, de ami még fontosabb, mi is. És azon gondolkodtam közben, de mókás is lenne, ha valaki megcsúszna a színpadon és az ölembe pottyanna ( megj.: ekkor még leri volt az én bonom, szóval értitek) .

Apáink a színpadon. Gyengébbek kedvéért, balról jobbra, ők négyen ( az ugye így -> van? ) : Máté, Lukács... ja nem! Edzs, Leri, Bonyesz és Edem. Na meg persze egy kéz, a kedvenc részem a képen (mondanom sem kell, hogy én kattintottam) .

A kisszínpadon. Ilyen közel voltunk hozzájuk, bizonyám. Persze gagyik voltunk, mert az első dolgunk, amint megláttuk Bonot, az volt, hogy mutogatni meg feltűnően nevetgélni kezdtünk hírhedt, férfi fazonúnak elég nehezen nevezhető cipőkölteményén. Mondanom sem kell, hogy ebben én jártam élen. Bono szerintem azóta is velünk rémálmodik. :) És ezen látszom én is. Most tényleg. Lehet keresgetni. Segítségképp hozzátenni, hogy aki a színpadon áll, az nem én vagyok. :) Megemlíthetném még a lengyelek zászló- mezejét, a csajt, aki felment a sztédzsre lengyelre fordítani és csak annyit mondott, hogy bocs, nem tudok angolul, a kóigziszt feliratot, aztán persze azt, hogy nem vettem észre, amikor bono dobolt, pedig nagy só-elem volt, mert én akkor éppen mással voltam elfoglalva... Nevezetesen azzal, hogy a fent látható személy egy ugyanilyet csinált nekem, csak hosszan meg sokszor. És ez volt az a pillanat, amikor hűtlen lettem lerihez ( ezúton is bocs). És mindez miért?Hát mert ugyebár az első sorban álltam és így edem is észrevette a hasonlóságot, mint azt a mellékelt ábra mutatja... :)

Az itt látható képek nagyon hasonlítanak egymásra, pedig 12 különbséget elrejtettem rajtuk. Karikázd be őket és küldd be megfejtésedet a ..... címre! Aztán örömködj. Évfordulóról megemlékezés ezennel letudva. Még annyit, hogy a képek jogvédelem alatt állnak :) és nem szeretnék velük valami pornóoldalon, kikozmetikázva találkozni. Szóval vettétek a célzást, csúnya gonosz webbetyárok, ugye? :)

Ui.: Hüjje blogspot bekaphattya. Olyan döglassú és mire én felraktam ezeket a képeket! Csak negyedszeri feltöltés után volt hajlandó felrakni őket. Ja, és nem lehet őket normálisan elrendezni. Nem is beszélve arról, hogy fordítva működnek rajta a dőlt betű, meg hasonló funkciók és persze soha nem jeleníti meg a cím mezőt sem! Előbb- utóbb úgyis megverem.

II. Géza ( 1141- 62)

Ma nem akartam írni, mert amúgysem írt senki kommentet tegnap és ez bizony rosszul érint. Kezdem azt hinni, hogy felesleges ez a sok- sok munkába ölt idő. :)
Regélhetnék a mai napról is, a friss nyelvvizsgabizimről, a tábori megbeszéllésről ( árrggh), a búcsúról Kával, mely egy mekdonáldcban esett meg, a buszozásról, a német gyerekcsoportról, a srácról az elsősegélytanfolyamról, az első flipflop papucsom lekopó mintáiról, de majd csak holnap teszem. Persze csak ha lesz kevem hozzá.
Szóval ma nem akartam írni, csak közbeszólt az Idő ( a továbbiakban csak I) . Ugyanis ma van az évforduló. Egy éve ilyenkor már kint feküdtünk a Stadion Slaski előtt kocsi-szélvédő árnyékolókon ( ugye így hívják? ) , piros koncentrikus körös kamionok söfőrjeinek integettünk, májkrémes puszikat gyűjtöttünk be, magyar rajongókkal haverkodtunk, meg persze lengyelekkek, majd szétfagytunk, éhesek voltunk, szomjasak voltunk, nagyon kellett pisilnünk ( utóbbit hajnal felé, akkorra már kétes világossági viszonyok mellett, a közeli parkban oldottuk meg), lengyelül leordítva lettünk lengyel biztonsági őrök által, összegémberedett minden tagunk, interjút adtunk vmi lengyel rádióállomásnak és felvett minket a helyi közszolgálati televíziós társaság. Ja, és még 24 óránk hátra volt ugyanebből. :) Hát, mindezekről muszáj megemlékeznem. Mert egyszeri volt és megismételhetetlen. Mert felejthetetlen. Mert imádtam és imádni fogom. Ott és bármikor. Életem első lyútú-koncertjét.
És hozzátenném, hogy a tényleges koncerteniverszöri csak holnap lesz. A mai a stadion előtt kintalvós volt. :) Akkorra tartogatom a képeket is. Na meg persze ma nem a saját kompjútöröm előtt kotlok. Amúgy most vettem észre, hogy nem is használtam a posztom közepén említett Idő kifejezést többször. Akkor meg minek írtam oda, hogy a továbbiakban csak I ? :)
Azért egyet mégis berakok, nem bírom megállni. Itt száguldottunk kurjangatva lefelé kapunyitás után.

II. Vak Béla ( 1131- 41)

Ő nem látott. Asszem.
KRESZ-en bejelentette a mókuska ( értsd: az oktató, saját szavajárását idézve) , hogy vizsga csak 27-én, amikor eredetileg 10.-ét mondtak, jogsit meg aug. 20-ra. Hát ez azért pofátlanság! Én itthon sem leszek 27-én, ha minden jól megy, hanem tízévesekkel körülvéve Dójcslándban dójcsot gyakorlok egy hét erejéig, ha a Jóisten ( akarom mondani Jéí) is úgy akarja.
Szombaton beugrik hozzánk anya barátnője friss férjurával, nászutukról hazajövet, vagyishát nekik hazamenet. Addigra még ki kell írnom egy rakat lyútúkoncit, mert a Jé szintén nagy rajongó, szóval rossz ember nem lehet. Majd terjesztem neki az igét. MOndjuk Á biztos örülni fog neki, hogy a Jé addig nem vele fog foglalkozni, amig a dévédéket nézi... Így jobban belegondolva, fantörpisch nászajándékot fundáltam ki.
Az a pólóm van rajtam, amiben a Dééknél aludtam, és teljesen Dé otthona illata van, úgyhogy tiszta jó. Most már soha többet nem veszem le. Sőt, nem is fürdöm ezentúl. :)
Ma megittam 10 bögre kakaót, melyek közül az utolsó, a mostani lett a legfincsibb. KRESZ előtt kipróbáltam a 13 tipp unalonm ellen egyikét kissé módosított változatban. Ettem egy nagy tányér málnát, majd megittam rá 2 bögre...na mit? kakaót. Vártam az összhatást, de semmi. Amúgy szerintetek a medvék tényleg megeszik a málnát? És a mézet? :) Ennek kapcsán most közvéleménykutatást indítok. A válaszokat kommentek formájában várom. ( Mielőtt magatoktól rájönnétek, bevallom, hogy ez csak egy újabb kétségbeesett próbálkozás, hogy valaki végre hagyjon kommentet a blogomon, ugyanis arra hajtok. :) Azért persze kiváncsi vagyok a véleményetekre is. )
Tudom, hogy kissé idejétmúlt, de már a brazilok is kiestek. Az alkoholizmus már nem elég megoldás a trauma kezelésére. :)

II. Pisti ( 1116- 31)

Ő nem szerepel fő forrásomban, a www.arpadhaz.lap.hu- n, hehh. Biztos ő volt a kis fekete bari a családban. Hehe.
A mai nap kérdése: Hova tűnnek el a hajgumik? Már azok is elenyésztek, amiket a húgomtól loptam, mert az enyémek már réges- rég eltűntek. Na szép.
Megyek ottalvadni Déhez, 1 óra múlva indul a buszom, és még nem pakoltam be, nem kajáltam, nem vágtam magam utazásra kész állapotba, és mire befejezem ezt a posztot, már 1 órám sem lesz indulásig. MEgy az idő, sőt, rohan...

Ui.: Megérkeztem. Adolfkát új barátokkal körülvéve láttam. Ez azt jelenti, hogy rám már nincs szüksége? :)