II. László ( 1162- 63)

Elsősegélyvizsga letudva. A véletlenek fantörpikusan klappoltak, jó tudni, hogy ilyen velem is történhet, bár ritkán és akkor sincs jelentőségük. Jólvan, lebuktam, megint előtört belőlem az a mérhetetlenül nagy optimizmusom. Most nem vagyok jól. Nagyon nem. Talán mégis el kéne mennem az Enhez. Bár az még önmagában nem orvosság.
Amúgy egy lepkével töltöttem az előző éjszakát. MÉg akkor is ott volt, amikor hazaértem a vizsgáról. Le akartam fényképezni, de köztudottan nem kedvelik ezen rovarok a hirtelen mozdulatokat, én meg ugyebár köztudottan...ahh, hagyjuk. Azért jó volt.
Akartam írni még valami hasonlóan vicceset és feldobódott hangulatút, de elfelejtettem. Talán jobb is. Megyek, összekaparom magam. Csak lenne már vége...
Holnap majd valami mókásat firkantok, örüljön a publikum.