Ugye ő jön? III. Pistván ( 1162- 72)

Hátszóval, most jól összeszégyellem magam, mert nem folytattam netéletet az elmúlt napokban ( ezen perverziót igen nehéz felfüggeszteni) és jól elmulasztottam az enivörszörit, Ká útrakelését, Dének a felhívását ( a mai nap folyamán ezt még megteszem) és sok egyéb huncutkodást. Mondanám, hogy de majd most bepótolom, csakhogy az már nem az igazi. Egy éve ugyanis ilyenkor már Berlinben volt konci, ami azért egy kicsit odébb van, de ettől most jótékonyan eltekintek, persze. Mit számít az a pár száz kilométer? A szeretet mindent áthidal, vagy valami ilyesmi.

KáHá ( szólt, hogy a Ká félreérthető, erről meg nem fog rájönni, hogy ez ő, de sebaj) már napok óta görög istenekkel mulatja az időt. Ja, amúgy ő írt kommentet ide, a blogomra. Ez azt jelenti, hogy népszerű vagyok! Ezaz! :) Sőt, még szó szerint idézett a netnaplójában is. Azért nem semmi. Büszke vagyok magamra ( nemám).

Vépében mikor van uccazene, nem most? Mert akkor arra akarom elhívni a Dét, utána meg hozzánk, csak még nem tud róla, meg még ki kell fundálnom, pontosan mikor is ejthetnénk meg a találkát. ( Ez most egy rejtett felhívás volt Dé részére, persze csak ha ellátogat ide, szerény kis hajlékomba) .

Eszről semmi hír, tuti itt van a környéken, nekem meg nem szólt, szóval idén is lőttek a légyottnak. Hát jajj.

MÁr harmadik napja kelek hajnalban és megyek úszni hugocskám kíséretében. Igen praktikus oldalai is vannak testvérkémnek a túláradó szereteten kívül, ő ugyanis fel tud kelni időben és kirángat az égyból. Semmi mással nem tudom magyarázni eme fantasztikus tulajdonságát, minthogy nálam öt évvel fiatalabb karosszériája gyorsabban regenerálódik. :) Ma megkért a medencetakarító srác, hogy hozzak fel egy csempét a pancsi aljáról. Megtettem, és mindenki elámult, milyen ügyi vagyok, mert elsőre sikerült ám, bibííí. Aztán hálából még megmutatta, hol van pénz a púl alján. Így szedtem össze kemény huszonkettő forintot, ami már még kevesebbet ér, mint amikor elhagyták, mert azóta rendesen gyengült ...akarom mondani, inflálódott ( csók Csé tanár úrnak).

Aztán főztem is az elmúlt napokban, ehetőt, ógyhogy egysuerűen fantörpisch, ráadásul a család egy tagja sem lépett sztrájkba a kaja minősége miatt. A kedvencem az volt, amikor csirkemellett kellett kockákra vágni. Megpróbáltam nem arra gondolni közben, hogy szegényke pár hónapja még vígan kapirgált, kotkodácsolt, pislogott, evett- ivott, gyepzsírt hagyott, tojást tojt, estébé. ( Hogy Rooker Zsolttit idézzem: " Élénk képzelőerőre és becsukott szemre volt szükségem ahhoz, hogy meg tudja enni a menzán elém rakott, kétes eredetű organizmust. " )

Kedden elsősegélyvizsga, brühü. Ja, és még nemtom, hogy menjek-é dójcslándba. Ninics túl sok kedvem 1000 km-en keresztül olyanokkal egy kocsiba zsúfolódva zötykölődni, akiket nem bírok elviselni, csak azért, hogy megérkezzek 60 tízéves közé egy hétre. És ezért még fizessek is? Naneámmá.

Innentől kezdve jelen posztot olvasni szigorúan saját felelősségre! Azon lyútú-rajongó szánalmas sorai, aki én lennék, ebben a témában borzalmasan unalmasak lehetnek egyes, nem lyútú-rajongó fajtársai számára, sőt, még pixelcsodákkal is megspékeltem a beszámolót.

Szóval, a konciévforduló. Képzeljétek azt, hogy ma van júl. 5. ! :)

Szóval, egy éve ilyenkor nekem nagyon jó volt. Így vártunk mi is, ráadásul pont mellettük. Leégtem, megfáztam, arcüreggyuszim lett, összegémberedtem, kerék alá tettek, onnan is kivettek, salalalalaaa...Úgy elröpült az a harmincegynehány várakozással töltött óra, hogy észre sem vettük, máris bent álltunk a stadionban. Ott vagyunk mi ezen a képen, közvetlenül a színpad előtt, csak a tömeg mögöttünk áll. Aki megtalál minket ezen a fotón, kap egy csokit. :) Ehhez még annyit, hogy szakadt az eső, vízes volt a színpad, de ami még fontosabb, mi is. És azon gondolkodtam közben, de mókás is lenne, ha valaki megcsúszna a színpadon és az ölembe pottyanna ( megj.: ekkor még leri volt az én bonom, szóval értitek) .

Apáink a színpadon. Gyengébbek kedvéért, balról jobbra, ők négyen ( az ugye így -> van? ) : Máté, Lukács... ja nem! Edzs, Leri, Bonyesz és Edem. Na meg persze egy kéz, a kedvenc részem a képen (mondanom sem kell, hogy én kattintottam) .

A kisszínpadon. Ilyen közel voltunk hozzájuk, bizonyám. Persze gagyik voltunk, mert az első dolgunk, amint megláttuk Bonot, az volt, hogy mutogatni meg feltűnően nevetgélni kezdtünk hírhedt, férfi fazonúnak elég nehezen nevezhető cipőkölteményén. Mondanom sem kell, hogy ebben én jártam élen. Bono szerintem azóta is velünk rémálmodik. :) És ezen látszom én is. Most tényleg. Lehet keresgetni. Segítségképp hozzátenni, hogy aki a színpadon áll, az nem én vagyok. :) Megemlíthetném még a lengyelek zászló- mezejét, a csajt, aki felment a sztédzsre lengyelre fordítani és csak annyit mondott, hogy bocs, nem tudok angolul, a kóigziszt feliratot, aztán persze azt, hogy nem vettem észre, amikor bono dobolt, pedig nagy só-elem volt, mert én akkor éppen mással voltam elfoglalva... Nevezetesen azzal, hogy a fent látható személy egy ugyanilyet csinált nekem, csak hosszan meg sokszor. És ez volt az a pillanat, amikor hűtlen lettem lerihez ( ezúton is bocs). És mindez miért?Hát mert ugyebár az első sorban álltam és így edem is észrevette a hasonlóságot, mint azt a mellékelt ábra mutatja... :)

Az itt látható képek nagyon hasonlítanak egymásra, pedig 12 különbséget elrejtettem rajtuk. Karikázd be őket és küldd be megfejtésedet a ..... címre! Aztán örömködj. Évfordulóról megemlékezés ezennel letudva. Még annyit, hogy a képek jogvédelem alatt állnak :) és nem szeretnék velük valami pornóoldalon, kikozmetikázva találkozni. Szóval vettétek a célzást, csúnya gonosz webbetyárok, ugye? :)

Ui.: Hüjje blogspot bekaphattya. Olyan döglassú és mire én felraktam ezeket a képeket! Csak negyedszeri feltöltés után volt hajlandó felrakni őket. Ja, és nem lehet őket normálisan elrendezni. Nem is beszélve arról, hogy fordítva működnek rajta a dőlt betű, meg hasonló funkciók és persze soha nem jeleníti meg a cím mezőt sem! Előbb- utóbb úgyis megverem.