Csak azért se... ( 2006. aug. 28-tól határozatlan ideig)

Meguntam a királyokat. Egy időre megleszünk nélkülük, oké, kedves közönségem? Az Árpád- ház után amúgy is egy ideig trónviszályok voltak. Mi csak a történelem folyását követjük.
Ma ismét mazsola sztájlban száguldhattam az utakon, egy hét pihenő után. Balesetet is láttam, csak hogy ne legyen hiányérzetem, bár úgy néz ki, ezúttal mindenki túléli. Közlekedni veszélyes. PLáne, ha én is az úton tartózkodom. :) Csütörtökön forgalmi vizsga, elbűvölöm a vizsgabiztost, pláne, ha mázlim lesz és azt fogom ki, akit kell és kellően mélyen dekoltált felsőben nyomulok. Attól talán Gét is eszi a penész. Tudom, nem szép dolog ilyeneket csinálni, nem is szoktam, de néha kijár nekem is, a hülyekispicsa énemmel együtt, nem? :) Amúgy már várom a 31- ét. Utána talán már érdekesebb témákról is tudok majd beszélni, és nem csak ezen fog kattogni az agyam.
Muszáj is lesz, mert beindul az év nagy partija, hivatalos nevén a 2006/2007- es tanév. Ha az idegeim és lelki hullámvölgyeim is megengedik, akár még jó is lehet. Csak félek tőle. Pont miattuk. Nem akarok feszültséget, veszekedéseket, kialvatlanságot, kiborulásokat, elszigetelődést, és persze rajz alkalmasságit, meg holmi éreccségit- bár ha ez utóbbi szót hosszú csével írom, talán nincs is sok keresnivalóm rajta :) Amúgy meg nem szeretek ilyen elmékedős hangulatban sem lenni, blogon ilyenekről írni meg pláne nem. Nem is nagyon szoktam. Már lassan három hónapja lakom ezt az urlt (ugye ez az, és nem vmi tök mást jelent?), a szívemhez is nőtt/ nőttem, tartozom neki annyival, hogy vicces és komolytalan és teljességgel jelentéktelen témájú maradjon. Meg a kinézetét is meg kell reformálni valamikor. Megsztálylingolom :)
Meséljek a nyaralásomról is? Szeretnétek? Tutibizti. :) Annyi a lényeg, hogy egész jó volt ahhoz képest, hogy ilyen korban (huhh, de szépen fogalmaztam) eléggé ciki családdal vakációzni. Szép volt, jó volt, de bőven elég volt. Arról nem is beszélve, hogy 1 fontos hetet mulasztottam, amit az én csodálatos adonisz oktatómmal is tölthettem volna :) De persze ma bepótoltuk. Azzal kezdtem a napot, hogy elaludtam. Pedig hívott. Meg be is csengetett. Elindultak nélkülem. Én rá 5 percre felkelek. Hívom. És busszal kellett utánuk mennem. Falujáróval, mert más nem volt. Bár akár tanyajárónak is nevezhetném. 2 óra múlva meg is érkeztem, 46 km megtétele után. Móki, nem?
Szeretethiányom van. MInt mindig. Bár Esz beigérte a krumplidalt vidításként. :) Addig is, boom-cha türüdüdümm, diszkotékk,ójeee!! Jut eszembe, 2007- ben új lyútú album!!!! Subidubidúúú! Edemék végre megmozdították egy hangyabokányit azt a szottyadt, öreg seggüket. :) Amúgy meg ott voltam szigetes lyútúponthús talin és nem vagyok fenn a képeken és ezek nem ott és akkor készültek, azt a teremburáját az elit különítményüknek a lyútúponthúsoknak!
Oké, mára ennyit belőlem, még mielőtt jobban kifordulnék önmagamból.

Jelentem, hazaértem, élek és virulok, tehát: nem raboltak el sem lyúefók, sem arab terroristák, török embercsempészek sem vásároltak megh 3 perui lámáért, szóval nyugi, nem kell aggódni értem. Csak nyugisan eltöltöttünk Evel 2 hetet a francia riviérán- bár már a könyökömön jön ki, olyan snassz :)-, semmi több. Egyelőre ennyit, majd hosszabban írok, ha lesz kedvem hozzá, ez csak helyzetjelentés volt, meg persze a posztok számát is növeltem ezennel.

Premysl Vencel ( 1301- 05)

Juditka nem érti című rovatunk következik:
Nem értem. Már megint miért velem? Én vonzom a helyzetet? Vagy én tertemtem? Bennem a hiba? Miért? Már azt hittem. Jó volt. Ábrándok. Pofára esés. Neki van. A francba. Velem továbbra is ugyanúgy.Basszus, pedig már azt hittem. Mit képzel? Én nem tudnám megcsinálni. Vagy mégis? Még sosem próbálhattam ki. Nehéz helyzet. Beszívassam? Megérdemli? Vagy mind ilyen? Az élet nagy kérdései. Persze nem értem. De ha valaki értette az ezennel lezárult rovatot, vagy nagyon okos, vagy nagyon ismer. Ha előbbi a helyzet, bal karját emelje fel és lassan helyezze a jobb vállára bal tenyerét, majd ütemesen mozgassa fel,s alá, s közben mondogasson szépeket magáról. Utóbbi esetben viszont hívjon fel sürgősen, mondja, hogy de azért ő szeret, és nem vagyok balfasz. Léccilécci. MIndenesetre beszélnem kell a Péennel, sürgős hatállyal.
Sok mindenen töprengek most amúgy is. Pölö, hogy hogyan találta ki a rokker zsoltti, hogy ő lesz a rokker zsoltti. Hogy vajon a davszon és a haverok télleg félig- meddig önéletrajzi cuccos, mint ahogy sejtetni akarják? Hogy mennyi mostanság 1 gitár- húrszett. HOgy miért vagyok félig sánta, képzelt szívbeteg és visszérre hajlamos? HOgy miért nincs magamról képem? HOgy lesz-e a House- nak második évadja? Hogy miért törik el heti rendszerességgel a melltartóm műanyag kapcsa és hogy mennyi ideje is ismerjök egymást pontosan esszel a csöppök fórumáról. Ja, és persze az, hogy hogyan szaporodik a medúza és hány éves a norvég király (ez utóbbinak mondjuk utánajártam, a legszebb korban van: 69 )? És Süsü mit eszik még vackoron kívül? SOk a kérdés, merengős a hangulatom, nincs mit tenni, segítségül kell hívnom az Univerzum erejét.
Sziget óta ez megy a fejemben.

III. Bandi ( 1290- 1301)

Hihetetlen, de ő az utolsó Árpád- házi! :) Holnaptól vegyesháziak rulez!
Na szóval, sikerült a rutinvizsgám, bár állítólag a szívinfrakstruktúrát hoztam egy macsekra, olyannyira túl intenzív lett az intenzív fékezés. De hát átengedtek, és ez a lényeg. MOst már viseljék is érte a felelősséget! :)
Voltam Szigeten is, szombattól hétfőig, és most írhatnám szép sorban, mi is történt a szegény megszeppent falusi kislánnyal a fővárosban, de ha esetleg valaki olvassa a blogomat, nem venném a szívemre, ha halálra unná magát, és többet bele se kukkantana. Mert nekem kell, hogy szeressenek. :)
Azért azt elmondom, hogy megmentettem egy életet az emnesztivel, aláírtam 2 petíciót. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.
Ja, Szigeten az aceton a legkelendőbb, jegyhamisítás végett (huhh, de utálom ezt a szót, pláne, mert egy csomóan helytelenül használják) . Már nem azért, de ha csak ennyire telik a szekjuritik, meg szervezők fantáziájából, meg is érdemlik. Tavaly egy ugyanolyan jegyet fél perc alatt gőzöltem le magamról, hogy aztán lelaminálva eltehessem szuvenyírnek. Az utu minden fáradtságot megér. :)
Az imént egy hatalmas, 15 centis lepke került a lakásba, rémálmaim lesznek ma este. Anya mentett meg, mert képzeljétek, még méregfogai is voltak ám a kis dögnek! Meg tüzet is okádott... :) Utálom az ízeltlábúakat. Áj hét ártropodsz (ugye így hívják a kis bestiákat?) Ih hássze ...öhm... inszekte (oda nézzenek, de jól kivágtam magam!).
Egy kép, a kevésbé bogaras témához kapcsolódva:

V. László ( 1272- 90)

Hogy kell kezdeni egy blog- bejegyzést? :) MIndig problémáim vannak e téren.
Már jó pár napja koptatom az aszfaltot és egy té- jelzésű, fehér színű Opel astra gumiabroncsait, továbbá a járdaszegélyt kis szülővárosom rutinpályáján, és nagy élmény ez, bizomány! (Fujj, fujj, magam sem hiszem el, hogy idéztem az oktatómat.) Egész jól megy, pláne, mióta ráeszméltem, hogy pillanatnyilag én is a megtisztelő mazsola kategóriába tartozom. Nemrég megjelent a fentebb említett szent helyen egy ismeretlennek tűnő nőszemély. Később kiderült, hogy oktatóm volt felesége, és egyben az én ex- óvónénim is (félig). Mosolyogva mesélt arról, miket csinált első vezetése alkalmával, hogyan nem tud hátramenetben beállni valahova és mindez miért annak a mínusz öt grammnyi agytömegnek a következménye, amely miatt ő a nők táborát gazdagítja. Ez kezdetben idegesített,hiszen utálom, ha hátrányosan megkülönböztetnek, csak mert nem a teremtés koronái közé tartozom, de hogy mindezt egy nőtől halljam! Aztán észrevettem, hogyan viselkedik ex- urával, milyen jól kijönnek, milyen bájosan tud élni nőiségével, és megértettem, amit még a Csernus mondott egyszer (hozzátenném, akkkor baraomira haragudtam rá érte): Szerintem a nők kurvára megszívták az emancipációval!
Jelentem, elszakadt az E- húr kínkeservesen összerakosgatott, balkezesre maszekolt gyerekgitáromon, és ezúttal nem én tettem. Kedves aranyos Bének mindenesetre nem mentség, hogy még csak 2 éves. Mondjuk úgy is nézhetjük a dolgokat, hogy ő csak azt akarta, hogy ha egy bendzsóéval átlagoljuk az én gitárom húrjainak számát, két basszusgitárt kapjunk, amit úgyis annyira szeretnék. Optimizmus, optimizmus. :)
Jó éjt, gyerekek, búcsúzik a Füles má-há-ra...! ( Adolfka esti mesét olvas)

Nézzétek, a lyútú a Halászbástyán játszik.... Vát ö kojnszidönsz! :)

V. István ( 1270- 72)

SImeritek azt a nótát, hogy dzsingölbelsz, dzsingölbelsz dzsingöl ól dö véj, ó vát fán it iz tu rájd in ö ván hórsz ópen szléjj, ejjly..... ? Nem? Csak úgy eszembe jutott.

IV. Béla ( 1235- 1270)

Néha eltöprengek azon, miért csináljuk olyan sokan. Mármint ezt a blog- dolgot. Kissé divat, kissé nem, de akkor is egy csomóan írják naponta ( én nem, ahhoz túl lusti vagyok), belefeccölik az idejüket, energiájukat, estébé (vajon itt mit rejthet az estébé? mert több nem jutott eszembe, amit bele lehetne feccölni, csak így jobban hangzik). És már annyi van, hogy talán kissé értéküket is vesztették, könnyen találhatunk 2, hasonló tartalommal, stílussal rendelkező blogot seperc alatt. Szóval ezen töprengtem. Megoldásra nem jutottam, megadtam magam, és továbbra is írom, mégha csak ilyen foghíjasan is.
Minap annyira szánalmasan unatkoztam, hogy kezembe vettem 2, tinilányoknak írt limonádét, és egy délután alatt elolvastam. A legjobb az az egészben, hogy még élveztem is, leszámítva persze a vessző- és elválasztási hibákat. Mindenesetre sokat tettek hozzá műveltségemhez a Szerelmes lányok és a Lányok a pácban című művek.
Rájöttem, hogy rajzolnom kellene gőzerővel. És meg kell szidnom magam, amiért nem teszem.
Menjek most völgybe egyedül csak 1 koncert kedvéért, vagy ne? Túl sok kedvem nincs hozzá, de muszáj lesz, mert megint annyira bekötöttem itthonra, a szülői ház védelmébe, hogy az nem szerencsés. Meg persze egy rakat ember él- hal azért, hogy ma láthasson. :) Este szán sziti koncert, hát kiváncsi leszek.