IV. Béla ( 1235- 1270)

Néha eltöprengek azon, miért csináljuk olyan sokan. Mármint ezt a blog- dolgot. Kissé divat, kissé nem, de akkor is egy csomóan írják naponta ( én nem, ahhoz túl lusti vagyok), belefeccölik az idejüket, energiájukat, estébé (vajon itt mit rejthet az estébé? mert több nem jutott eszembe, amit bele lehetne feccölni, csak így jobban hangzik). És már annyi van, hogy talán kissé értéküket is vesztették, könnyen találhatunk 2, hasonló tartalommal, stílussal rendelkező blogot seperc alatt. Szóval ezen töprengtem. Megoldásra nem jutottam, megadtam magam, és továbbra is írom, mégha csak ilyen foghíjasan is.
Minap annyira szánalmasan unatkoztam, hogy kezembe vettem 2, tinilányoknak írt limonádét, és egy délután alatt elolvastam. A legjobb az az egészben, hogy még élveztem is, leszámítva persze a vessző- és elválasztási hibákat. Mindenesetre sokat tettek hozzá műveltségemhez a Szerelmes lányok és a Lányok a pácban című művek.
Rájöttem, hogy rajzolnom kellene gőzerővel. És meg kell szidnom magam, amiért nem teszem.
Menjek most völgybe egyedül csak 1 koncert kedvéért, vagy ne? Túl sok kedvem nincs hozzá, de muszáj lesz, mert megint annyira bekötöttem itthonra, a szülői ház védelmébe, hogy az nem szerencsés. Meg persze egy rakat ember él- hal azért, hogy ma láthasson. :) Este szán sziti koncert, hát kiváncsi leszek.