Premysl Vencel ( 1301- 05)

Juditka nem érti című rovatunk következik:
Nem értem. Már megint miért velem? Én vonzom a helyzetet? Vagy én tertemtem? Bennem a hiba? Miért? Már azt hittem. Jó volt. Ábrándok. Pofára esés. Neki van. A francba. Velem továbbra is ugyanúgy.Basszus, pedig már azt hittem. Mit képzel? Én nem tudnám megcsinálni. Vagy mégis? Még sosem próbálhattam ki. Nehéz helyzet. Beszívassam? Megérdemli? Vagy mind ilyen? Az élet nagy kérdései. Persze nem értem. De ha valaki értette az ezennel lezárult rovatot, vagy nagyon okos, vagy nagyon ismer. Ha előbbi a helyzet, bal karját emelje fel és lassan helyezze a jobb vállára bal tenyerét, majd ütemesen mozgassa fel,s alá, s közben mondogasson szépeket magáról. Utóbbi esetben viszont hívjon fel sürgősen, mondja, hogy de azért ő szeret, és nem vagyok balfasz. Léccilécci. MIndenesetre beszélnem kell a Péennel, sürgős hatállyal.
Sok mindenen töprengek most amúgy is. Pölö, hogy hogyan találta ki a rokker zsoltti, hogy ő lesz a rokker zsoltti. Hogy vajon a davszon és a haverok télleg félig- meddig önéletrajzi cuccos, mint ahogy sejtetni akarják? Hogy mennyi mostanság 1 gitár- húrszett. HOgy miért vagyok félig sánta, képzelt szívbeteg és visszérre hajlamos? HOgy miért nincs magamról képem? HOgy lesz-e a House- nak második évadja? Hogy miért törik el heti rendszerességgel a melltartóm műanyag kapcsa és hogy mennyi ideje is ismerjök egymást pontosan esszel a csöppök fórumáról. Ja, és persze az, hogy hogyan szaporodik a medúza és hány éves a norvég király (ez utóbbinak mondjuk utánajártam, a legszebb korban van: 69 )? És Süsü mit eszik még vackoron kívül? SOk a kérdés, merengős a hangulatom, nincs mit tenni, segítségül kell hívnom az Univerzum erejét.
Sziget óta ez megy a fejemben.