nem írtam

És még nem írtam dublinról, uccazenéről, bébiszitterkedésről, gyakorlatról és úgy általában: egy mukkot sem. És most sem fogok. Mert most nem szólt rám senki. :)
Fura, mert késztetést érzek rá, formálgatom magamban a mondatokat, csak valami mindig közbeszól. Többnyire tunyaság, álmosság, nincsidőmrá, nincskedvemírni. Először az a baj, hogy meg akarom tartani csak magamnak az élményt, aztán meg már túl sok mindenkinek meséltem el, hogy még ráadásul blogra is kikerüljön. Konkrét magánéleti helyzetekről, örömökrőlbánatokról meg ugye nem írok. Elhatároztam az elején.
Amúgy pedig:
Völgy van/lesz. És ez jó dolog.
És ami még nagyobb dolog:
Hamarosan jelentkezem ismét a blogomon. :) (szándékomban áll legalábbis)
Éééééééés
a nagy érdeklődésre való tekintettel ezennel bemutatom fotóművészetem gyöngyszemét, a "most pedig lefotózom magunkat a tengerrel" című képsorozat legsikeresebb tagját. Élvezzétek kellőléppen. :)