vegyes egyveleg

Hjajj, nem tudok blogot írni, miközben zenét hallgatok. Azért persze kám áp tú mít lyú, kipróbálom, hátha mégis sikerül. Szóval figyelem! A lenti poszt nyomokban dalszövegfoszlányokat és mogyoródarabokat is tartalmazhat. :)
Az elmúlt napokban ismét hozzájárultam a Világ jobbátételéhez, hiszen
A.) megmentettem Et egy madárpóktól tesin ( lesöpürtem a válláról, pedig utálom az ízeltlábúakat. Nem semmi ez, hanem hősiesség :)
B.) Lelket öntöttem egy másik Ebe első forgalmija előtt, én, aki már a harmadik felé robogok, rohamléptekkel, persze ( erről majd még később). És...dobpergés... sikerült neki! Na jó, azért ez nem teljesen az én érdemem. :) Másnap E odaállt mellém egyik szünetben,csak nézett, majd mikor megkérdeztem, mi a baj, közölte, hogy lelkiismeretfurdalása van, amiért ő átment elsőre, én meg még mindig nem, pedig én biztos sokkal jobb vagyok, mint ő, mert ha már egyszer én valamire azt mondom, hgy jól megy, akkor abban biztos fantasztikus vagyok, amekkora önbizalomgombóc én vagyok. Egy alapos fejbevágás után közöltem vele, hogy nem komplett :) Aztán hogy felvidítsam, megmutattam neki a töri jegyzetemet. MEgpróbálta visszafojtani a nevetést, és megkérdezte, nem akarok-é arabul megtanulni. Az írással már úgysem lenne gondom. Ehhez a véleményhez csatlakozott a fél évfolyama is, miután körbeadta nekik a füzetemet. Hát ja, arab betűk és egyiptomi hieroglifák keveréke, de én szeretem az írásomat. :) Jut eszembe, hiányozni fog E ebben az egy hónapban, de utána legalább újra jár majd velünk rajzólni. De jó is lesz!
C.) Békejobbot nyújtottam a csúnya- gonosz Ernek, ezzel is tanúságot téve a felebaráti szeretet fontosságról
D.) Puszta létezésemmel is vidámságot teremtek mások napjaiba. :)
E.) Még nem vertem be az oktatóm képét. (Bár lehet, hogy ezen tett nem ebbe a kategóriába tartozik, sokakat megmenthetnék vele egy istencsapástól) :)
F.) Évfolyamtársaim közül még senkinek nem vertem be a képét a nagy szalagavató- vitában ( a szerkesztő megjegyzése: a szerző osztályfőnöki órái rendszeresen tömegverekedésbe fajulnak) :)
G.) Még nem kérdeztem meg U tanár úrtól, hogy mi a szarnak jött tanárnak, ha így csinálja ( bár már eléggé közel járok hozzá)
H.) Mert nem vagyok agresszív :)
Huhh, rászoktam az édrien mól- féle napló bejegyzésekre. Ez is hasonló lett. Amúgy épp unokatestvérem és bűbájos lánykáját, Bét várom, olyan izgi, már rég nem láttam őket. Lehet, hogy bé már beszél is, jajj, istenem!
Ja, a vezetésre visszatérve! Drága adonisz oktatóm felhív ma reggel, hogy baj van, mert a csúnya gonosz vizsgabizottság 14:10 helyett 10:20-ra rakta a vizsgát. Ezzel csak az a baj, hogy a csúny gonosz vizsgabizottság senkivel nem szarozik ennyit, és a főnöke is azt mondta nekem (mármint Efnek), hogy totál simán oda rakanak be vizsgázni, ahova szeretném. Na ja, a dupla órás magyar tézét Ady Endre (vagyishát Ae) költészetéből nem fogom emiatt kihagyni. E azt mondta, hétfőn felhívja őket, hátha. Jajj, ezt már nem lehet ép ésszel felfogni. Amúgy már összes ismerősöm be akarja verni a Ef képét. Haha.
Baj van, egy leszedős programon sincs még fenn a u2 live from sydney. Igyekezzetek, internet betyárok!
Jajj, persze, kaptam détől grísz szuvenírt. A görög háborús istent az én kicsi pónim egyik szereplője képében megmintázva és egy bálnát tengerészsapival. Erre mit lehet mondani? :)
KÉpzeljétek, vann két újabb fantasztikus szöszös világítós tollam a rosszmenből. Egy füles meg egy minnie. Hamarosan kis családot tudok majd belőlük csinálni. MOndjuk összepároztatom minet gúfival... Jajj, jóvan, leállítom magam. :)
Lyútút hallgatok és énekelem. És imádom. És imádok énekelni, rájöttem. Próbálom megérteni, hogy mit értett pali anno azalatt, hogy nagyon jó érzékem vann a jazzhez. Azt hiszem, kezdek rájönni, és olyan jó érzés. Egyedül persze továbbra sem merek énekelni, de duett már jöhetne.. persze kizárólag csak közönség nélkül :) voho-óóóó-óóó. vók ón...

Happy birthday to you

Hepi börzdély tú lyú, hepi börzdély tú lyjú, hepi börzdély diör lyútú, hepi börzdély tú lyú!
Most harminc évesek ám a lyútúék (már nem a tagok, áá, korántsem).Na fiúk, este parti? Ja, persze, ti erről még nem tudtok, mert meglepi lesz és én szervezem nektek! Evriván iz invályted. Szí lyú dere!
Amúgy nézzétek, miből lesz a csrebogár! :)
Csak hogy teljes legyen a mai napom, még lesz egy plusz fejtágításom történelem témakörben pótcsé óra keretében. Ezért már megérte felkelni.
Írjak még? ÁÁ, most nem...


undefined

Dö szán is káming áut

Van úgy, hogy nincs kedvem írni a blogomra, mégis megteszem. Ez épp ilyen pillanat. Dehát akkor már legalább vidítsuk magunkat ezzel a kis kedves képecskével:

Sztákk in ö móment

MIndig is tudtam, hogy képes vagyok vészesen csimpaszkodni egy adott valamibe vagy valakibe, s őket, mint a helyzetemen egyedül javítani képes istenekként kezelem. MOst is így van ez: pillanatnyilag a bosztoni lyútú- koncertet nézem Vazulkával az ölemben, hogy elhessegessem a múltam egy nem túl kellemes darabját. Csak az a baj ezzel, hogy először is én idéztem fel, mésodszor meg lehet, hogy pont az a bajom, hogy mindig csak elhessegetem. Egyszer már csak a végére kéne járni, nem? Na mindegy, hogy Eszt idézzem, ennek a posztnak annyi értelme sem volt, mint az összes eddiginek együttvéve, evvan. Mondjuk úgysem olvassa senki a blogomat. Ez meg egy másik dilemmám. Bár így legalább bárkiről olyan csúnyaságot írhatok, amilyet csak akarok. :) Csak azért mégis, na: szeretethiányom van. :)
Nem baj, Vazulka mindig mellettem van. ő az én mentsváram :)

lálipop, lálipop, óó, láli-láli-láli...

MOst már muszáj rávennem magam egy normális poszt írására, hajajjj, fájdalmas lesz. Pláne nektek. :)
Hát szóval, a beígért népmese a forgalmi vizsgámról elmarad, az animációs munkálatok még tartanak. A lényeg, hogy egy olyan tábla miatt húztak meg, amit takart egy fa, és utána még hagytak negyed órát szenvedni a volán mögött. Hát nem a jófejség teteje? Mert szerintem hajjj, de nagyon az.
Az elmúlt napok lelki hányingerére még ráerősített kedves- drága Á tanárnő is, aki közölte velem, hogy hatalmas baromságot csinálok, ha elnyomom magamban a festői hajlamot, és ennek előbb- utóbb rossz vége lesz. Bennem max szobafestő- mázoló hajlam van, kéremszépen, de ezt már említettem párszor. Vétől meg megkérdezte, hogy "Te mikor is akarsz felvételizni?". Amikor Vé válaszára, miszerint idén próbálja meg, Á egy csodálkozó "Igen??"-nel felelt, szintén hatalmas empátiáról tett tanúságot. Vével utána bánatunkban kimentük a várba, már nem levetni magunkat onnan- bár lehet, hogy az lett volna az egyetlen értelmes lehetőség részünkről-, hanem csak egymás vállán sírni, de azt legalább festői környezetben. Onnan kerülővel mentünk a pályaudvarra. Hegyre föl, völgybe le, jobbra- balra kanyargó úton, közvilágítás helyneként nuku. Kalandos volt. El is döntöttük, hogy ezentúl mindig Veszprém eme főútvonalán fogunk közlekedni. :) A művészetekre visszatérve, utána fel kellett hívnom Tét lelki segélyért, nyolc percet beszéltünk. Egyesek szerint ezért kéne inkább a lelki segélyhez fordulnom. Té tanár úrral nyolc percen át beszélni!! :))
Az elmúlt pár nap további említésre méltó eseményei:
- Bejelentkeztem béemes rajz előkészítőre, és vével egütt fogunk oda járni
- Végre visszavittem a bizonyítványomat Vé tantóbácsinak (minösszesen két hét késéssel)
-Beteg vagyok, azaz napajaimat 3 lepedő, 8 liter 150 celsiusos tea, valamit 3x2 kalmopyrin társaságában töltöm
- Mikor elkezdett kaparni a torkom, átvágódtam a 109-be és elkeseredettségemben magamhoz ragadtam Dé hatalmas, csipogó plüss csibéjét, és átvittem magamhoz sorsközösséget vállalni velem :)
- Ma beleejtettem 1 doboz hosszú szálú gyufát a gombakrémlevesbe :)
- A telefonomon nem kapcsolódott be a billentyűzár és rém kínos esemes ment el háromszor anyukám telefonjára.
- Ma a következő beszélgetést folytattam Zsével:
*Én: "Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mit csinálok, én meg mondtam, hogy gondolkodom a világ nagy dolgain. Erre a többiek: és mik azok? A válaszom: Hát épp ez az."
Zsé csak néz, halványan somolyog, erre
*én: "Ezen akkor mindenki nevetett, annyira tetszett nekik, azért mesélem el azóta egy csomó mindenkinek. "
*Zsé: :D
*Én: "MOndjuk lehet, hogy az is közrejátszott, hogy mindez hajnali négykor történt"
*Zsé: " Hát igen, akkor kicsit alacsonyabb az ingerküszöb... :D "
Na, hát ezét szeressem én a zeneiskolába járást annak minden velejárójával ( magarul Zsével) együtt :)
- Voltunk a László Károly gyűjteményben. A pasinak semmilyen nincs, csak pénze, meg egoja. Ott volt előző nap, írt a saját vendégkönyébe: László Károly először!
Juditka ezt meglátta, bepipult, és találjátok ki, mit írt a vendégkönyvbe, na, találjátok ki: Táncsics Judit először! (Ezt neked, László Károly! )
- Van új kiadású Obádovicsom :)) Amúgy elhatároztam, hogy gyűjtő leszek és az összes kiadásából szerzek egyet. Eddig megvan a 11. és a 18. Hajráhajrá! Jé Gyula forevör!! :)
- Új Adolfka- fotósorozat gyártására készülök, mely legkedvencebb rénszarvasom sanyarú gyermek- és tinédzseréveit lesz hivatott bemutatni... :)
Megj.: Váá, a családom végig azt sasolta, mit írok. Vááá, kell egy laptop, estleg egy saját pörszönöl kompjútör, estleg mindkettő és esetleg gyorsan!!

ÉS akkor a virágocska, meg a méhecske... :)

Beteg vagyok, nem is kicsit, jájj. MOst nem bírok írni, pedig lenne miről. A tegnapi lelki hányingeren mindenesetre túl vagyok. MOst a fizikai vette át a helyét, ami persze összehasonlíthatatlanul jobb. :) MÁr csak az hiányzik, hogy holnap ne tudjak menni fuvola lesszönre. Tudom, nem vág ide, de nézzétek, olyan ééédes...

Váááárghhhh!

Már megint meghúztak, hogy basznák meg, majd leírom miért, mert ez megér egy misét, de előbb le kell nyugodnom. Ha már azírásban történő káromkodástól sem riadok vissza, képzelhetitek, milyen fasza volt... Tudjátok mit? Ezen csak röhögni lehet. Vagy ahogy anyukám mondta: " Akkor szarják össze magukat!" :)

Are you ready?

*Ásít*
Álmos vagyok, nagyon- nagyon és ez nem jó dolog.
*Ásít*
Tegnap elkezdődött a rajz és én annyira, de annyira imádom, hogy csak na.
*Ásít*
Szintén tegnap történt: megjelent a Live from Sydney DVD. Nekem meg nincsen rá jópár ezer pénzem.
*Ásít*
Váá, ha álmos vagyok, tőmondatokban beszélek.
*Ásít*
Meg sokat ásítok. :)

If you dream then dream out loud

Kéremszépen, én akarok most ősszel írországba menni, úgyhogy ne tessék engem lepattintani, mert akkor örihari.

-És sokat fociztál a nyáron a kis Zsével?

-Oh, persze, akkora meccsek voltak otthon, hogy csuda! :)
Pontosítanám a tegnap leírtakat. Már négyen szólítanak Juditkának, és a jelek szerint a számuk rohamosan növekszik.
Hétfőn kezdődik a rajz, már annyira várom, rájöttem, imádok oda járni. És azt is szeretem, hogy szeretnek. :)
Vár a munka, beindult a gépezet, mission impossible.
" Csak azt tudnám , hogy a középiskolai tanárokank az miért jó, hogy már 30 éve minden év elején úgy beijesztik a diákokat, hogy mekkora borzalmak várnak rájuk. Nem hiszem el, hogy még nem unják. 10000 diáknak előadták már legalább, velünk is megcsinálták a barmok. Nyugi, ők a nem normálisak. " Imáááádlak, Zsé! :)
Amúgy azt hogy hívják, ami nem szerelem ( ugyan már, dehogy), nem barátság, mert annyira nem eveztek személyes vizekre, de imádtok a világ kisebb- nagyobb dolgairól beszélni, ökörködni, kölcsönösen csípitek egymást, sőt, megkockáztnám, hogy szeretitek is (a szó normál értelmében), nálad 16 évvel idősebb és ellenkező nemű? Ő egy kicsit a te példaképed, te egy kicsit a kicsike vagy, akire ő vigyáz és akinek a sorsát egy kicsikét a szívén viseli? Lécci, jelezzétek, ha tudjátok, mi ez, de talán nem is érdekes, én így is baromira élvezem. :)

Abbey Road

Már hárman szólítanak Juditkának. :) Az elején zavart, most már imádom tőlük. Az egyikük még csak a héten csatlakozott a klubhoz, a másik épp szerdán íratott velem kerület-terület számításból ( remekbe szabott lett, hozzátenném), a harmadikkal pedig holnap találkozom 3 hónapos kihagyás után először. Már alig várom. :)
Képzeljétek, január óta most van először újra karóra a kezemen, olyan furcsa érzés. :) De úgy szeretem ezt az órát. Csak tudnám, mi tellett nyolc hónapba az órásnak egy sima szíj- cserélésen. De persze megint én vagyok a gonosz. :)
Borzalom, borzalom, merő borzalom, de megelőztek, kérem szépen. Iwiw-en engem kért meg drága férjuram, E, hogy csináljak neki profilt ( ő már túl öreg az olyen modern vívmányokhoz, mint a számítógép), erre valami kis fanatikus rajongó elkészítette helyettem. Nem ússza meg a kis bestia, úgy bepereljük edemmel, hogy csak úgy porzik. :)
Amúgy meg az sem ér, hogy én nem lehettem ott pár napja az ebbi ródon. A hülye kis londoniak akkora mázlisták, csak úgy arra bolyongtak, és meglátták a lyútút a híres zebrán korzózni. Meg beszélgethettek velük a fotózási szünetben, míg kinn ácsorogtak a járdán és nagyban unatkoztak .Na jó, még porszemeket is pöckölgettek a lábukkal. :) Vááá, ilyenkor én miért nem tudok ott lenni, csesszus? Urghhhhh. Muszáj lesz megtanulnom repülni. De most télleg. :)
Akkor talán pénzt is tudnék keresni, és lenne elég forintom a hétfőn megjelenő ucvej koncert-dévédére is. Lájv from szidni, a szívem szakad meg, jajj, légy az enyém. :)
A hétfő amúgy fonotos nap lesz az életemben, bár még nem mondom meg, miért. Izguljatok addig is. :)
A hét idézete, for dlsb (vagyishát blslb) students only:
' What happened to the slaves?'
' They disappeared... without a trace'
' Huhh, well, no. :) What disappeared actually without a trace?'
' Bisons' :)) jók vagyuuunk, tizenhárom per hármas csoport!!!!

Ja, a messiás szerint hatszor hét az negyvenkettő. :)

You know you're chewing bubble gum you know what it is but you still want some

Alukáltam, most keltem fel, most ne jöjjön ide senki, míg nem ébredek fel teljesen. Ilyenkor nyűgös vagyok. :)
Tegnap, hazafele jövet a közeli big szitiből, a buszon szemben ült velem egy kislány. Hatalmas táska volt a hátán, pedig már fél nyolc volt, határozottan késő egy ált. isk. alsó tagozatosnak a hazaérkezésre. Amikor azt hitte, nem veszem észre, folyamatosan rám pislogott, megfigyelt. Eszembe jutott közben, hogy én is csináltam ilyeneket még pár éve. Figyeltem a néniket, hogy mit hogyan csinálnak, hogyan öltözködnek, teszik- veszik magukat és megpróbáltam ellesni tőlük a fortélyaikat. Ekkor esett le: basszus, én öreg vagyok, én neki néni vagyok, áááá!! ÉN ezt még nem érdemlem meg, én még nem vagyok felnőtt, nem vagyok felelősségtudó, kicsi vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, segítsetek vuknak, etc., etc. A következő fokozat már csak az, amikor leányanyukának néznek, mert már ilyen is volt (lásd: Jóbarátokban Monica, mint Ross anyja :) ). Komikus is ez a helyzet, meg nem is, a kislányt mindenesetre gondolatban gyorsan még húgomnak fogadtam, mielőtt leszállt. Azért ez a szerep mégiscsak kedvezőbb rám nézve. :)
Fura egy nap volt a tegnapi, dé azt mondta, hogy amire igazán büszke lehetek mostanábsn, az a rém nagy belső elhatározásom és lelki erőm, a saját magam ellen és saját magamért ívott harcom. Erre csak annyit, hogy lehet, hogy ez is nagy dolog, de teljesen egyedül sosem jutottam volna el idáig, mindig volt vki, aki vészhelyzetben fogta a kezem, vagy csak simán tovább rugdosott, szükség szerint. Szeretném ezt megköszönni minden közreműködőnek. :)
A világ értelmének megfejtésében is fontos mérföldkő az elmúlt nap, kiderült, hogy a szomszédéknál lakik egy messiás, aki messiás-konferenciákra jár ( ma épp Jób a sztárvendégük), és az angyaloktól kap ememeseket.Már csak ahhoz merítek bátorságot, hogy megkérdezzem tőle, mi az a 42... :) Majd holnap beszámolok az eredményekről.

a nap legnagyobb kérdése: Szerintetek meg lehet tanulni 1 hónap alatt repülni? Amennyiben nem, milyen más módon lehet eljutni Almádiból Vp.-be péntek délutánonkét 1 órára, hogy esetleg elcsípjem a buszt, amivel csak 5-10 percet késnék a béemeről? A helyes megfejtést beküldök között egy nagy- nagy öleést sorsolok ki. :)

Hatszor hét? Nem, az túl szájbarágós :)

Hicshájkörz gájd, jejejeeee. Úgy hallottam, még az elte fizika szakán is alapmű, az összes prof erre hivatkozik órákon, a számtech- tanár úgy mutatkozik be, hogy negyvenkettő, a könyvekben zéfod bíblöbroksz szerepel a feladatokban lacika meg cilike helyett ( kábé olyan szintű lehet, mint u fizika tabár úr kedvenc feladata dzsóról, aki a nehézségi gyorsulás és anyósának ablakon való kihajítási sebességétől függően lesz pár másodpercen belül kétszeres gyilkos). Most erre mit mondjak? A mai nap úgyis jelentéktelen és szürke volt a szokásos nyavalyáimon kívül, azokról írni meg már nekem is unalmas, tehát a mai blogbejegyzést dáglesz edemsz fantörpikus könyvének szentelem. Imádooooom.
' Then we'lll have to find the ultimate question to the ultimate answer to Life, the Universe and Everything. What can it be? What's forty-two?'
' Can it be ' How much is six times seven'?
' No, no, that would be way too obvious.' :)

One's never alone with a rubber duck

Ünnepélyes pillanat ez, bizám, most írok először a vadiúj kiszerelésű és dizájnú blogomra a koleszból. Szóljatok, ha látjátok, hogy valaki a monitoromra kuksol, plíz, ugyanis teljesen hipertitkos témákról fogok írni.:)
Hogy mi is történik itt mostanság? Továbbra is úgy lavírozok az életben, mint elefánt a porcelánboltban, bát ály szink decc iccekcsüelli fánni. Pénteken kell jelentkeznem béemes rajz- előkészítőre, beindul az év, minden szépségével együtt. Tegnap pölö az volt a matekfakt szilós szekciójának fő vitatémája, hogy abban a bizonyos feladatban miért nem vették be tényezőnek a kerítés magasságát, esetleg lyukas mivoltát, s ezen lyukak méreteit, illetve a kerítés kidönthetőségi faktorát a kecske hátsó lábaiban levő izmok erősségének függvényében. a mai nap további rém izgalams eseménye, hogy az új kdvenc babacipőm sikeresen elindult az amortizálódás útján, 1 óra igénybevétel után. Hát igen, velem jobb vigyázni. :)
amúgy meglepődve tapasztalom, hogy szerény kis lényem egész szociális irányokba dübörög mostanság, szárnyaló szellememmel együtt, mely újabban is hajlik a hatszorosan összetett, értelmetlen és rém sok olyan idegen szót tartalmazó megfogalmazásra, amit még én sem értek, nemhogy a kedves blogolvasó közönség, ugyebár. :)
20-án, négyszeri, ef együgyüsége révén bekövetkezett halasztás után, végre nekikezdhetek első boxutca- áthajtásomnak, más néven a 2. forgalmi vizsgámnak. Remélem, most sikerem lesz, s nem úgy fogok dübörögni az úton, mint pillanatnyilag a magyar gazdaság.
Személyes témákról csak annyit, hogy van, akinek az elvesztésétől félek, van, aki miatt az icipici szívecském még mindig beteg egy icipicit (váá, emlegetett szamár :) ), van, akiket úgy imádok, ahogy vannak, mert most jó kedvem van, és vannak sokan, nagyon sokan, akiket még nem is ismerek, de később esetleg fontosak lehetnek majd az életemben. Sokan, és ebbe ijesztő belegondolni. Félek az új környezettől, amibe majd elvándorlok egy év múlva. Hiányozni fog a mostani, a biztonság, a mindenki. Na jó, a melankóliás elmélkedést innentől billentyűzet nélkül folytatom. Sziasztok, take care. :)

Life is like a giant tangerine

Tegnap négy órás édes együttlétben volt részem egy régi barátnével. Sokat változott és mégis maradt, amilyen volt. Mesélt a mélyrepüléséről, a kilábalásról, meg mindenről. Összedugtuk a fejünket művészeti és egyéb témákban, olyanok voltunk, mint két fanatikus. Pasztell, szén, akvarell, ezazamaz, művészettöri OKTV. Baszus, ez a csajszi megcsinálta, amirről én még álmodni is csak halkan merek: körbestoppolta Európát, mint Dáglesz Edemsz! :) Sasoltuk a várost, és megláttuk egy- két volt osztálytársunkat, akik időközben a kozmetikai ipar hatására olyanok lettek, mint a múmiák. Móki volt, bizám! :)
Épp morteinnel vadászok holmi darazsakra, meg persze azon aggódom, hogy már most be vagyok havazva tennivalókkal. Ez persze csak azért van, mert olyan mérhetetlenül népszerű és kedves vagyok, hogy A.) mindig mindenki velem akar közös elfoglaltságot csinálni, alig bírom levakarni a rajongókat B.) egyszerűen nem tudom visszautasítani őket, olyan vajszívű vagyok :) Persze ezen nemes tulajdonságaim és magas népszerűségi indexem szembetűnő hasonlóságot mutatnak Dé hasonlóan nemes tulajdonságaival és magas népszerűségi indexével. :) Így is találtunk egymásra. Két rokonlélek. :)
A nap két fő kérdése:
1.) Ká, te olvasod a blogomat?
2.) Hogyan szaporodik a medúza?
Szép napot mindenkinek! :)

tüpp-türüpp-sálá-há-subádubá... :)

Sok minden történik manapság, most miről meséljek?
Nyomaszt a lelkiismeret- furdalás, mert elhanyagoltam az én kis internetes fellelőhelyemet. Innentől csak péntek- szombat- vasárnapi blogger leszek, és bizony aggódom a kicsike miatt. Vigyáztok rá hétköznap? Az úgy van, hogy napi kétszer eszik, és este tízkor le kell fektetni aludni, hogy másnap kipihent legyen. A kedvence a kakós csiga reggelire, meg a szerda esti sorozat a tévében. :)
Hát, eltelt egy hét a tanévből, katicás dizájn tombol a szobánkban a jóvoltamból, vezetek és félek a jövőtől, intenzíven szeretem azokat, akik úgyis tudják, hogy most róluk írok és mindeközben icipici szivecském egy icipicit bajban van. Túléli persze, nekem meg megmarad a fanyar mosoly az arcomon (már ha épp nem arra használom, hogy verjem vele együtt a fejemet a falba) ezzel a kis borongós hangulattal. Viccelődni kéne, hogy titkoljam, ahogy és amit szoktam. Viccelődni, hogy eltakarjam magam, hogy védekezzek a külvilággal szemben, hogy ne kelljen sokat mutatni magamból. Hát akkor hajrá...
Ellestem Détől azt a szeretetre méltó kis tulajdonságot, hogy kölcsönkérek, kérjek vagy mással csináltassak.:) Most épp kép készül a blogomra, Esz jóvoltából, akit nagyon szerizek. Rém izgulok ám, hogy mi lesz az én kis szívem csücskéből.
Kának üzenem, hogy nem figyelt eléggé, mert háromszor mentem el a házuk előtt és egyszer sem láttam az ablakból lógva integetni. :)
Valaki mondjon valami vicceset, mert nekem most nem megy. Abba is hagyom...

Meghúztak forgalmin, azt a ...... ..... ....... nekik, hogy ...... .... a kis ....., menjenek a .......!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
*Juditka nem beszél csúnyán. Nem, sosenem. *