Life is like a giant tangerine

Tegnap négy órás édes együttlétben volt részem egy régi barátnével. Sokat változott és mégis maradt, amilyen volt. Mesélt a mélyrepüléséről, a kilábalásról, meg mindenről. Összedugtuk a fejünket művészeti és egyéb témákban, olyanok voltunk, mint két fanatikus. Pasztell, szén, akvarell, ezazamaz, művészettöri OKTV. Baszus, ez a csajszi megcsinálta, amirről én még álmodni is csak halkan merek: körbestoppolta Európát, mint Dáglesz Edemsz! :) Sasoltuk a várost, és megláttuk egy- két volt osztálytársunkat, akik időközben a kozmetikai ipar hatására olyanok lettek, mint a múmiák. Móki volt, bizám! :)
Épp morteinnel vadászok holmi darazsakra, meg persze azon aggódom, hogy már most be vagyok havazva tennivalókkal. Ez persze csak azért van, mert olyan mérhetetlenül népszerű és kedves vagyok, hogy A.) mindig mindenki velem akar közös elfoglaltságot csinálni, alig bírom levakarni a rajongókat B.) egyszerűen nem tudom visszautasítani őket, olyan vajszívű vagyok :) Persze ezen nemes tulajdonságaim és magas népszerűségi indexem szembetűnő hasonlóságot mutatnak Dé hasonlóan nemes tulajdonságaival és magas népszerűségi indexével. :) Így is találtunk egymásra. Két rokonlélek. :)
A nap két fő kérdése:
1.) Ká, te olvasod a blogomat?
2.) Hogyan szaporodik a medúza?
Szép napot mindenkinek! :)