One's never alone with a rubber duck

Ünnepélyes pillanat ez, bizám, most írok először a vadiúj kiszerelésű és dizájnú blogomra a koleszból. Szóljatok, ha látjátok, hogy valaki a monitoromra kuksol, plíz, ugyanis teljesen hipertitkos témákról fogok írni.:)
Hogy mi is történik itt mostanság? Továbbra is úgy lavírozok az életben, mint elefánt a porcelánboltban, bát ály szink decc iccekcsüelli fánni. Pénteken kell jelentkeznem béemes rajz- előkészítőre, beindul az év, minden szépségével együtt. Tegnap pölö az volt a matekfakt szilós szekciójának fő vitatémája, hogy abban a bizonyos feladatban miért nem vették be tényezőnek a kerítés magasságát, esetleg lyukas mivoltát, s ezen lyukak méreteit, illetve a kerítés kidönthetőségi faktorát a kecske hátsó lábaiban levő izmok erősségének függvényében. a mai nap további rém izgalams eseménye, hogy az új kdvenc babacipőm sikeresen elindult az amortizálódás útján, 1 óra igénybevétel után. Hát igen, velem jobb vigyázni. :)
amúgy meglepődve tapasztalom, hogy szerény kis lényem egész szociális irányokba dübörög mostanság, szárnyaló szellememmel együtt, mely újabban is hajlik a hatszorosan összetett, értelmetlen és rém sok olyan idegen szót tartalmazó megfogalmazásra, amit még én sem értek, nemhogy a kedves blogolvasó közönség, ugyebár. :)
20-án, négyszeri, ef együgyüsége révén bekövetkezett halasztás után, végre nekikezdhetek első boxutca- áthajtásomnak, más néven a 2. forgalmi vizsgámnak. Remélem, most sikerem lesz, s nem úgy fogok dübörögni az úton, mint pillanatnyilag a magyar gazdaság.
Személyes témákról csak annyit, hogy van, akinek az elvesztésétől félek, van, aki miatt az icipici szívecském még mindig beteg egy icipicit (váá, emlegetett szamár :) ), van, akiket úgy imádok, ahogy vannak, mert most jó kedvem van, és vannak sokan, nagyon sokan, akiket még nem is ismerek, de később esetleg fontosak lehetnek majd az életemben. Sokan, és ebbe ijesztő belegondolni. Félek az új környezettől, amibe majd elvándorlok egy év múlva. Hiányozni fog a mostani, a biztonság, a mindenki. Na jó, a melankóliás elmélkedést innentől billentyűzet nélkül folytatom. Sziasztok, take care. :)