-És sokat fociztál a nyáron a kis Zsével?

-Oh, persze, akkora meccsek voltak otthon, hogy csuda! :)
Pontosítanám a tegnap leírtakat. Már négyen szólítanak Juditkának, és a jelek szerint a számuk rohamosan növekszik.
Hétfőn kezdődik a rajz, már annyira várom, rájöttem, imádok oda járni. És azt is szeretem, hogy szeretnek. :)
Vár a munka, beindult a gépezet, mission impossible.
" Csak azt tudnám , hogy a középiskolai tanárokank az miért jó, hogy már 30 éve minden év elején úgy beijesztik a diákokat, hogy mekkora borzalmak várnak rájuk. Nem hiszem el, hogy még nem unják. 10000 diáknak előadták már legalább, velünk is megcsinálták a barmok. Nyugi, ők a nem normálisak. " Imáááádlak, Zsé! :)
Amúgy azt hogy hívják, ami nem szerelem ( ugyan már, dehogy), nem barátság, mert annyira nem eveztek személyes vizekre, de imádtok a világ kisebb- nagyobb dolgairól beszélni, ökörködni, kölcsönösen csípitek egymást, sőt, megkockáztnám, hogy szeretitek is (a szó normál értelmében), nálad 16 évvel idősebb és ellenkező nemű? Ő egy kicsit a te példaképed, te egy kicsit a kicsike vagy, akire ő vigyáz és akinek a sorsát egy kicsikét a szívén viseli? Lécci, jelezzétek, ha tudjátok, mi ez, de talán nem is érdekes, én így is baromira élvezem. :)