alkalmas (!)

Voltam alkalmasságin, és szerintem meglesz, bár egy kicsit remegett a kezem térrekonstrukción, de azért legalább szép, határozott vonalakat húztam, ha már egyszer cikcakk, akkor legyen cikcakk. A látvány utáni rajzomra meg büszke vagyok, olyan kis finom lett a tónusozás. GYerekek, én úgy megkönnyebbültem! És már nekem is "csak" az érettségi van hátra, mint bármely más földi halandónak. :) És csak most kezdek lendületbe jönni, hajráhajrá!

edun

Amikor azon poénkodtunk, hogy " Na persze, majd ha férfi aktot rajzolnak, akkor mi is otthagyjuk a kockákat és jövünk anatómiát tanulmányozni", be kell vallanom, hogy egy kicsit nagy volt a szánk. És egy picikét szégyenlősek is voltunk, amikor Tarzcy velünk hozatta ki a mi beállításunkhoz szükséges testeket szinte szó szerint a modell feneke alól. :) De hát szolgáljon mentségünkként: mi csak kockákhoz vagyunk szokva, amik ugyebár nem csak az elsődleges, de még a másodlagos nemi jellegeknek is híján vannak. :) Azért egy élmény volt. :)

Épp most futottam le a kúpert, kicsit még szuszogok és nyolckörnemtíz, azt kell mondjam, igen csak fitt vagyok. :)

Ja, és félig tudom, mi lesz alkalmasságin. De psszt! :)

dice

A krétával telerajzolt aszfaltot, meg az ott guggoló és nyelvet kidugva firkáló gyerkőcöket, és remekművüket, egy nagy, kék, pöttyözött, dobókocka rajzot látva az első gondolatom az volt, hogy "huhh, de széttartanak az élei! " . Asszem, kezdek bedilizni :)

a knack to flying

Öt perccel tíz előtt méltóztatni elindulni a város másik végén levő Fenyves utcába fizikára tízre, az ugye nem semmi, még akkor is, ha az ember egy akkora településen lakik, mint imádott Tapolcám. 18ezer, egyre fogyó lakos, és még a Mega-Tóthék is elköltöztek (értsd.: Vera és Gabi, brühü :) ) Az is kedvenc történetem, amikor még pár éve a vasútállomás előtt (igen, mert nekünk még olyan is van :) )mutattam a fél órát itt dekkoló Katának a híres ipszilonokat a távolban, s ő félve bár, de megkérdezte: az nem a város másik végén van? Be kellett vallanom, hogy de. :)
Szóval, öt perccel tíz előtt. Ja, és az út lóhalálában is negyed óra. Tíz perces késéssel elegánsan meg is érkeztem, de út közben láttam ám csudaszép dolgokat! Főleg onnan jövet- menet a zeneiskolába, napsütötte, sok fás, nagyon zöld, kertvárosi utcácskákon, immár fülhallgató, s a benne lévő Snow Patrol: Eyes Open nevezetű album nélkül. MAdarak csicseregtek, és láttam egy bácsit a kertjében, amint épp ölébe kapta a kutyusát, meg vigyorgó, fürtös, szőke kislányt, elnyűtt, haj nélküli hajasbabát ölölgetve. És látszott rajta, hogyazt hiszi, épp akkor ő a világon a legszerencsésebb. ÉN meg rájöttem, hogy mennyi, de mennyi mindent tanulhatnék tőle. De talán azzal, hogy megjegyeztem őt, már tettem is ezért valamit. És láttam még öreg nénét őzike helyett pigypang között szaglászó kutyával ( huhh, ez a nap a kutyáké! :) ), s mindeközben a kezemben zörgött a fuvolám benn a tokban. ÉS rájöttem, hogy mennyire jó, hogy ez, ő, maga a zene van nekem. Játszanunk kell ugyanis, örömmel, mint annak a kislánynak. Csak én mindezt egy csillogó ( na jó, helyenként karcos, és ujjlenyomatos, mert tisztítani, azt nem szeretem) fémcsővel teszem ,amin még melllesleg billentyűk is vannak. Meg öt év nyoma, amit együtt töltött velem (az előző ballagásomra kaptam). Pár ki-mit-tud és Helikon, iskolai karácsony, sok-sok duó, zongorás próba, és sírós- nevetős gyakorlással töltött óra.És én becsülöm, amiért végigcsinálta velem. És igenis, ragaszkodom hozzá. Mert annyi emlék kapcsol hozzá! Szép, éles kis hangja van, egy strapabíró (ez engem ismerve fontos kritérium) Trevor, még londoni gyártmány. Még azt is megbocsátom, hogy nem olyan szép, mint az a bizonyos száz éves zeneiskolai darab, ami még anno fából készült, s amivel tíz éve az első fuvolaórámon találkoztam. És igen, tudom, hogy akár tárgyakat is tudok szeretni, és betegesen ragaszkodni hozzájuk. További példa lehetne a rajz mappám, a kapolcsi zománcozott fülbevalóm, a számológépem, és a líra art-design HB-s, illetve a Faber-castell B-s kivitelű ceruzák (itt persze nem egy-egy meghatározott darab, mivel egy rajzra legalább négy ceruzát felkenek.)

Apropó, rajz. A tegnapi jól sikerült, azt hiszem, megtaláltam a középutat a saját tónusozási világom, meg a béemes követelmények között. Szép beállításhoz meg ugyebár szép rajz is dukál.

A mai nap egy további észrevétele, vagy inkább kérdése: Hogy tehetnek dzögesdrótot egy óvóda kerítésére? És mi a funkciója? Csak nem megjelölni azt a gézengúzt, aki ki akar lógni? Vagy esetleg azt, aki repülni tanul ("There is an art, it says, or rather, a knack to flying. The knack lies in learning how to throw yourself at the ground and miss." Douglas Adams ) ?

Most pedig meghallgatom a With or Without Yout a Rattle and Humról, mert ha már apukám szerint is ez a legjobb lyútú-szám, akkor nem kell azt hinnem, hogy szentimentális vagyok csak azért, mert nekem is ez a kedvencem tőlük. :)

És elkészült a tablóképünk, bár a bácsi leszedte a szeplőcskéimet, amikből ugyan most épp nincs sok, csak aami tavaly nyárról megmaradt és még nem járt le a szavatossága, de azért én ragaszkodtam volna hozzájuk, na. Meg az orrom hegye is csillog egy kicsit a képen. De mondjuk abban bőven a Dóri vezet. :)

Ja, és még hat tannapom van almádiban, és kövezztek meg, de nekem hiányozni fog, majd ha egyszer elballagunk.

bódog

Már megintcsak nagyon ért egy blogbejegyzés, mert most meg egészen jó kedvem van (huh, elgondolkodtató, hogy esetleg nem egy hangulatingadozással megáldott p*csa vagyok-é :) ). Az úgy volt, hogy tegnap egy pillanatot leszámítva 5 centivel a föld felett, teccik tudni. Ugyanis ötöske lett a matek tézém dzsiometriből, egyedüliként a csoportban, 84 %-kal. Nem rossz, tekintve, hogy a kimaradt egyetlen feladat megoldása egyből bevillant, amint kiosztottuk a dolgozatot. Persze azért Várkuti bácsi jóindulatú pontozása is segített Juditkának. Egy kicsi innen, egy kicsi amonnan, hatalmas elszámolás mindenonnan. :)
Rá kellett amúgy jönnöm, hogy jó, ha az ember vidám, és úgy éri, csak jó dolgok történhetnek vele, mert akkor valóban csak azok fognak (ennek ellenpéldája a péntek 13 névre hallgató napom volt, amit hamarosan megörökítek egy utólagos blogbejegyzésben, szóval rettegjetek! :) ).
Vegyük például a tegnapi napot! Ügyeske matekdoga, okoska fizikafakton (már tudja, mekkora hülyeségeket kérdez a Gepi), bemegy rajzolni, Uray bácsi bókol neki a buszon( "Maga is önbizalomhiányos. Nem szabad. aztán majd ír egy fantasztikus éreccségit és még lesz képe csodálkozni" :) ), előtte még felhívja Tarczy mestert, hogy megkérje, hadd csinálhassa a beállítást.És a beállítás jó lesz, legalább is olyan béemes, és három óra alatt kidolgozott tónusokkal, meg szinte tökéletes szerkezettel büszkélkedhető rajzot produkál. És örül. Nagyon. Anyukájának elmondja, ami a szivecskéjét nyomja, és menyire jó volt, hogy megtette! Érkezik az esemes, a biztatás, a tanácsok, valahogy biztonságban érzem most magam, valaki segíti a lépteimet. Rajz közben az ő zenéjét hallgatják, snowpatrolstereophonicskillerswhitestripes, s mi szemnek- szájnak ingere. Enyhén nagyon feldobódott állapotban battyog Tarczyval és Eszterrel a busz felé, a pályaudvaron rajzokat fixálnak hajlakkal, a buszon röhögcsélnek, de nagyon. És Tarczy bácsinak van már hajacskája, képzeljétek ám! Még messze van a hosszú szőke göndörtől, de azért nem semmi. Már sapkát is hord, amióta van haja, hihi :). KÉt szépet is mondott nekem tegnap, egyrészt hogy kellene kiállítást rendezni a képeimből a suliban (beszéljek Immiboyjal -hát beszél a halál :) ), másrészt meg :Olyanok vagytok, mint egy Monty Python film élőben. -(megj.: Eszter+én). Hazaér és sonkás pizza várja, egyenesen a szkúl kántínből, teát készít és örömködik, mert megérkezett a Szusy levele otthonra (katicás! :) ), félig felolvastatja anyukájával a telefonba és ismét örömködik. Még gyorsan befejezi a teljes középiskolai fizika tananyagot a nap méltó befejezéseként.
Ma meg halat csinál a Dóri lefejezett dinós radírjából és az összecsuklós zsiráfjával figyel és bólogat brit civen ( I'm happy you're having a great time, It's like you were in the kindergarten), és ha nem lógnaneki egy szívességgel, akkor azért mégiscsak megharagudna Kulcsár tanárnőre , amiért mindezt nem értékelte. Bár őt is meg lehet érteni, fontos tudnunk, hogy a channel five-on milyen sitcomok vannak, és milyenek a BBC one-on. A szokásos jelmondat: brit civ rulez. :)
Összevissza ugrálva az időben, még a szombaton és boldogságos volt, Zsolti bácsi átvett tőlem pár szokást ( rendebendi, oksimoksi és a többiek :) ), fuvoláztunk is egy jót (Quantzot) meg egy jót dumáltunk, és ott hagyott két kiló húst a zeneiskolában. Akkor jutott eszébe, amikor épp azt ecsetelte, hogy mert ugye a rajzot sem lehet úgy mérni, mint két kiló húst. :).
KEdvenc poénjaim az elmúlt pár nap alapján: pénteken említettem a Vicának a se ki, se be, se nyő címűt, majd az értetlen pillantásra válaszul elárultam a poént: BEsenyő! Erre ő:Jajj, erre két hét alatt sem jöttem volna most rá. :)
Bioszóra, szokásos party hangulat, tanár: Ha három értelems szempárt látok a teremben. erre én: És az is összességében több, mint három ember részéről.
MEg tökélyre fejlesztettem a térd- reflexes poénomat, ha még nem hallottál róla, kérj meg, szívesen megmutatom, legalább produkálhatom magam. :)
Hát ennyi.Most pedig úgy, de úgy ellógom a töri órát, hogy csak na! :)
ui.:Őszintén zólva eléggé meguntam már a nagy kezdőbetűket a nevek heylén blogolás közben, meg aztén így olyan személytelen i lett egy kicsit a mondanivalóm. Most meg akkor átmegyek személyeskedésbe, persze csak ha senkinek a személyiségi jogai nem sértődnek meg. :)

örülnék, ha

Most végeztem a térrek. házimmal, ötven perc alatt az egy óra helyett. Nem rossz, mondhatnánk, ha nem lett volna extra holt primitív. Felvételin úgysem ilyen lesz, hanem extra-holt dugig boltívekkel, rámpákkal, ajtókkal és dupla ablakokkal, lépcsővel, rózsaablakkal, úszómedencével, bélletes kapuval, meg a bentlakó családdal együtt, ez holtziher. :) De addig még két hét, szóval simaliba. MEgnyugtató távolság. Én meg örülhetnék, ha nem lógatnám az orrom. És biza jó lenne. Örülhetnék, ha meglenne mégis valami csoda folytán az angol érettségim, bár már úgy vagyok vele, hogy nem is ez a része érdekel a legjobban. Hidegen hagy, hogy elkúrtam, nem kicsit, hanem nagyon, meg az is, hogy lepontoztak még ennek tetejjébe. *cenzúrázva- szöveg kikapcs*.....


*szöveg bekapcs*
ui.: vagy mégis?
ui2.: Lőjjetek már le!!!
ui3.: Az az én problémám, hogy mindent túl komolyan veszek, gyerekek.
ui4.: Egysszer majd lehetek én is boldog?

okátévé (ezt most csak neked)

Most értem vissza Bépéről Béaba, és ezennel bejelentem: találkoztam a tökéletes sráccal (ezt akartad hallani? :) ).

Na szóval, Kával mentünk együtt, kettecskén, két kisnagylány a nagy városban. Még az sem rontotta el az élményt, hogy a neten keresett vonat hazafelére nem igazán hazafelé ment. Nembaj, át nem megyünk már a délibe. Csak visszajutunk valahogy. És úgy is lett.

Csak hogy kövessem az időrendet, megérkezvén ismét kaptunk rabszámot, volt itt írd alá (jajj, úgy szeretek aláírni), melyik csoportban vagy, fényképes igazolványt, legyél szíves. Adok én, de akkor meg tőletek az lenne a minimum, hogy fel is ismertek rajta, nem? Hasonlítok azért magamra azon a képen.

Találkoztunk felejthetetlen egykori tankönyvünk írójával is, a nudizmus kivételesen nem került szóba, meg is lepődtem rajta. Hát ennyire megváltoztál volna, Zsolti? :)

Pál kata péter és táncsics lyudit miháj tehát összességében ismét túl van egy nagykalandon, sőt, az egyikük még fogócskázhatott is. Csak tudod, kedves mondókahős, ilyenkor fájdul meg néha a szívecském, hogy már nem olyanok vagyunk, mint régen. Kár érte...

én, meg a...

Az a helyzet, hogy mostanában nem nagyon írtam. Érlelődtek a bejegyzések, de hát többnyire csak pár mondatig jutottam, fejben, a leírásukig meg nem jutottam el. Hát ugyebár, én meg a mindenre van idő hozzáállás! Meg aztán olyan rémisztő ez a totál fehér box. MEg még cím is kell. brrr. Ja meg persze kép is.

Hát annyi van, hogy gőzerővel kéne tanulnom (mint a mellékelt ábra mutatja, épp most is serénykedem :) ), minden a nyakamon rajz alkalmasságiig ki kéne fejlesztenem vmi gyors tónusozós technkát, amivel egyetemben nem hajítanak ki az egyetemről, angol okátévén meg olyan- de olyan jó lenne összeszedni egy éreccségit. De hát én meg az önbizalom! MÉg a fizika tanár bácsimnak (aki érdekes módon minden szombaton ugyanabban a pulcsiban van,na jó, nem gonoszokodom) is feltűnt, meg mindenkinek. Egyre jobban zavar engem is, nehéz ám együtt élni velem.

Az óraátállítás meg jó dolog. Viszont romlott fogkrémmel fogat mosni annál kevésbé (ne próbáljátok ki, higgyetek nekem). PEstre fel meg vissza utazótáskát cipelni sem egy leányálom. A bácsi kérdezte tőlünk (értsd alatta Vét és jómagam), hogy mi ez a két bazinagy cókmók. Mondtam, hogy erősítünk. :) És képzeljétek, ezzel végre sikerült egy olyan poént mondanom, amin még ő is nevetett. Nem semmi, ha beleszámítom a humorérzékét, mely egy hangyányit jobb csak imádott történelem tanárunkénál.

Ja, töri. Egy hónap alatt fel lehet készülni angolul a töri éreccségire? Nyugtassatok, jó? Buksisimit, "igen, persze, Juditka "-t és együttérző bólogatást várok, gátit?

Más: hogy lehet a pasiknak ekkora egoja? Helyzet a következő. 40-es évei közepén lévő, jól szituált férfi. Én a buszon. Egy srác (balkezes! :) ), akivel ...hmm.. há sell áj put it? az a lényeg, hogy a pasikám azt hitte, neki szánom a dolgokat, ő meg elkezdett vigyorogni, sokat sejtetően nézni, sőt, kacsintott (!) is. Undorító, visszataszító, váá, segítség!! Hát igen, én meg a hímnemű egyedek. (megj.: Dé, mielőtt bármit szólnál: a kor még nem elég, ahhoz még min a lyútú basszusgitárosának is kell lennie, hogy ennek ellenére nálam labdába rúgjon :) )

Apropó, lyútú. Olvastam a ponthún, hogy felbomlanak. De hát most jelentették be, hogy készül az új album! Szívroham. Hidegrázás, estébé. Olvasom a hozzászólásokat, szó szerint idézném: "Április 1., hehehe" Hát, nekem annyira nem teccet. Ez vicces volt, most komolyan? Megmondhatjátok ám, ha nem értem a viccet, mert esetleg elvetemült, őrült, beteg rajongó lennék, csak nyugodtan! :) Hát igen, én meg a nyugodtság.

Ja, és még valami. Remélem, Ef majd kölcsönadja a láncfűrészt, amit szülinapjára veszünk neki, hogy ne csak a gé, hanem á és u is ezen eszkösz útján lelje halálát. :) Hát igen, én meg a türelem. De jól esik. Hahaha. És most ti jöttök! :)

Ja, a tablóképeink készülőben, kiválasztottam, ami még a leginkább hasonlít magamra De hát ugye, én meg a fotózás! :) A ballagás is közeledik, kellenek ezek a pillanatok, hogy strukturálják az időt, egységeket formáljanak, meg érezzük, mik értékesek és mi nem. Csak hogy miért kell nagy családi pereputtyot rendezni? NEm bja, legalább kapok sok ajándékot. Legalább is ajánlom. :)